Valcsinak most nagyon jó, mert elutazhatott kedvenc ovis táborába Mesztegnyőre. Már nagyon várta ezt a pár napot, izgulva készítette már előző este össze kis zacskócskáit, melyben az előírt ruhák voltak. Minden napra egy zacsi. Koli kölcsönadta neki edzőcipőit, és esőkabátját, mert sok esőt ígértek. Nem sopánkodtam, ez olyan csodálatos hely, tele szintén csodálatos emberekkel, hogy esőben sem unatkoznának. Valcsinak azért is jó, mert eddig mégis megúszták az esőt, és a mai nagy Kisbalatoni kirándulásukról is szárazon tértek haza.
Valcsinak jó, mert már előre izgult, Anna mellett ül-e a buszon, és mellette ülhetett. Anna egyik legjobb barátnője az oviban, a másik Blanka. Blanka idén nem akart menni, így ő most kimaradt ebből az öt napos buliból. Valcsi Annával aludhat egy szobában, együtt kelhetnek, fekhetnek. Tavaly, még egyszerre is lettek rosszul az utolsó napon, de kitartottak.
Valcsinak azért is jó, mert mióta ebbe a táborba jár, nagyon összehaverkodott Judit nénivel, aki az ovó nénije. Kezdetben voltak harcok, nem egyszer mentem be arra, hogy Valcsikám zokog. Zokog, ahogy nem hallottam soha. Kicsit fájt is a szívem akkor, de kivártam. Kivártam, és érdemes volt. Az első együtt töltött táboruk alatt nagyon összebarátkoztak, mondhatom kicsit jobban megismerték egymást, és jól összecsiszolódtak. Ma már nekem is jó volt, mikor telefonban Judit néni dícsérte nekem Valcsit, hogy milyen fantasztikus kislány, mennyire aranyos, és milyen jó természete van. Sosem unatkozik, egyedül is képes akár 3 fűszállal is eljátszani órákig. Hát igen, két ikerpasi nyomása alatt lenni nem olyan könnyű, már sok dologhoz hozzá kellett szoknia, de azért mégis jó neki, hogy megadatott, bátyókái lehetnek. Mindig ezt szerettem volna, de hát nekem csak nővérem van. (Ezt nem panaszként írom!!!, nem az ő hibája)
Valcsikámnak azért is jó, mert talán ez a pár feledhetetlen nap kizökkenti bánatos világocskájából, és eltereli gondolatait az elmúlt hetek eseményeiről.
Valcsikámnak azért is nagyon jó, mert míg nincs itthon, megtudtam, hogy kedvenc tanárnénijénél, Edit néninél kezdheti a szeptember elsejét, pár barátnőjével, Hajnival, és Lucával együtt.
Kicsit furcsa pár napra kétgyerekes anyukának lenni, ráadásul úgy, hogy nagyon egyoldalú a mérleg nyelve a fiúk irányába. Kicsit kevésbé rohanós, de azért már most híányzik az a kis cserfessége, ami életet visz kis családunkba nap mint nap. Ilyenkor mindig visszaszámolok, már csak kettőt kell aludni.
