Októberi hétvége Tomajban

Oliver és Gitti barátaink Ausztriából költöztek 10 évvel ezelőtt Magyarországra. Budapesten élnek, de a Tisza tó környékén, Tomajmonostoriban visszavásárolták őseiktől elkobzott tanyájuk egy részét, és itt gazdálkodásra adták fejüket. Kezdetben munkakapcsolat volt Feri és Olivér között, de mára a business lezáródott, a barátság maradt. Gittivel először egy képtárbemutatón találkoztunk, jó volt újra felelevenítenem a németet. Következő alkalommal ebédelni hívtak minket egy olasz étterembe, ahol Olivér a séffel az általa vitt kacsát készítette el nekünk. Találkozásaink egyre gyarapodtak, így Gittit is jobban megismerhettem. Burgenlandból költözött hozzánk, saját akaratából, és itt kezdett el magyarul is tanulni, és mondhatom nagyon fantasztikusan halad vele. Folyamatosan használja, de azért nagyon örül, ha valami nagyon nem megy, és németül elmondhatja nekem.


Már nagyon vártam, hogy meghívásuknak egyszer én is eleget tehessek, mert Feri a gyerekekkel már járt náluk, mikor én szintén a Tisza-tónál jártam fotózni. Akkor szerettem bele ebbe a környékbe, sokan nem is gondolják, milyen szép tájak vannak Magyarországon.
Olivér már a sütőnél serénykedve várt minket, nem is hagyhattuk cserben, gyorsan elpusztítottunk minden ehetőt. Majd jött egy kis pihi, a fantasztikus teraszukon.
A srácok már alig várták, hogy megismerkedhessenek a sok állattal:


A csacsikkal nagy barátságot kötöttek gyerekeink.
Reggeli ébredés juhokkal.

Szürkemarhák 45-en vannak, őket leginkább terepjáróbal közelítettük meg, amivel kis kaland-felfedező túrára is mentünk olyan helyekre, ahová mással nem is lehetett volna eljutni.
A lelkesebbje még a futócipőt is felvette.
Majd jöhetett a legizgalmasabb, ugrálás szalmabálákon.

Számomra pedig a V alakban húzó vadlibák lefotózása okozott nagy örömet.

Naplementében repülő madarak. (saját képem a tanfolyamról)