December 24- is volt

Rokonok, barátok, vendégek, kaja, pia, és játék minden mennyiségben.

Ünnepeltünk is

Még decemberben a karácsonyon kívül sok-sok ünnepelnivalónk volt.
Barátokkal, majd családdal ünnepeltün a 40. születésnapomat,
Karácsonyoztak a 3/a-sok,
Karácsonyoztak az 1/a-sok,
Énekeltek a Népdalkörösök,
Karácsonyi buliztunk a céggel,
És nem utolsó sorban szilvesztereztünk a barátokkal és a gyerekekkel közösen.

Így vártuk a karácsonyt

Kicsit furi így utólag, hosszú hónapok távlatából leírni az elmúlt eseményeket, de egy kicsit nosztalgikus is. Újra átélhetek pillanatokat, és mint mondják, az idő megszépíti az eseményeket. Nézegetve a régi képeket, nem hagyhatom ki, hogy pár szót ne írjak, ne felejtődjenek el teljesen.
Mint minden évben, a gyerekek tavaly is készítettek adventi koszorút a suliban. Nekem most újra megadatott, hogy hármat kapjak, mint pár éve, mikor óvodai anyák napján három kis szájacska mondta egyszerre a verset, három pár kezecske nyújtotta az ajándékot, és három egész tányér süteményt kaptam, amit a dadusnénivek közösen készítettek a gyerekekkel. Nagy ház lévén mindenhová kerültek koszorúk, és természetesen mindhármat meg is gyújtottuk folyamatosan.

Mézeskalács is készül Szilvi barátnőmékkel közösen, igaz olyan finom volt, hogy a karácsonyt nem tudta kivárni.
A kezdeti lelkesedét hamar fölváltotta egy kis játék, így mi lányok, és a később csatlakozó fiúk nyugodtan elborozgathattunk. Vacsoraasztalt pedig 11-en ültük körül, így igaz a mondás, "Sok jó ember kis helyen is elfér!"

Nálunk már régi hagyomány, hogy a fát nem az utolsó pillanatban díszitjük, hanem már karácsony előtti hétvégén, hogy sokáig nézegethessük, és nyugodtan, nem kapkodva kerülhessenek fel rá a díszek. Mivel mi nagyrészt karácsonyfadíszekkel is foglalkozunk, mindig megfogadom, mikor megláton az új kollekciót a mintateremben, hogy jovőre váltunk. Aztán mindig előjön hűségem, és ragaszkodásom a régiek iránt, és semmi nem lesz az elhatározásból. Gyereke imádják dísziteni a fát, pár éve már azt is elfogadtam, hogy egy dísz nem oda kerül, ahová én elterveztem.

Fecó mostanában szeret segíteni a konyhában. Igaz a hagymadinsztelés kicsit megviselte, de jó ötlet volt erre az úszószemüvege, így már könnymentes volt a segítség.
Így várták a Jézuskát. Megágyaztak az előtérben, és őrséget álltak. Elkészítették a beosztást, és mindenkinek fél órát kellett felválltva ébren maradniuk. Nem volt könnyű meggyőzni őket, hogy talán mégis jobb lenne, ha aludnának, mert már én is álmos voltam.

Solymok

Gellérthegy

Már olyan régen írtam igazán, hogy nem is tudom hol kezdjem. Ha nem írok, minden elfelejtődik, és csak a képek maradnak, így kitaláltam, hogy a régi képeket, amik október óta készültek, végigpásztázom, és ami tetszik, kommentelem.
Már régóta terveztem, hogy gyermekeimet elviszem arra a helyre, amit én gyermekkoromban nagyon szerettem. Imádtam ide járni gyerekként, mikor csak csúzdáztam, és akkor is, mikor már az első randevúra mentem. Ide lehetett jönni reggel, délben és még este is. Azt hiszem most már nem mernék egy esti randevút ide bevállalni. Szóval Ildi barátnőmnek is tetszett az ötlet, így közösen, egy szép őszi napon újra összeeresztettük gyermekeinket és felcaplattunk a hegyre. Azaz a gyerekek rohantak, mi lihegtünk, mert már azért az emelkedő mondhatni megviselt bennünket. Azért mégis nagyon jól esett, és jó volt most azt látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik a csúszdákat, amelyek nagyon sokat nem változtak amióta mi használtuk őket.