GellérthegyMár olyan régen írtam igazán, hogy nem is tudom hol kezdjem. Ha nem írok, minden elfelejtődik, és csak a képek maradnak, így kitaláltam, hogy a régi képeket, amik október óta készültek, végigpásztázom, és ami tetszik, kommentelem.
Már régóta terveztem, hogy gyermekeimet elviszem arra a helyre, amit én gyermekkoromban nagyon szerettem. Imádtam ide járni gyerekként, mikor csak csúzdáztam, és akkor is, mikor már az első randevúra mentem. Ide lehetett jönni reggel, délben és még este is. Azt hiszem most már nem mernék egy esti randevút ide bevállalni. Szóval Ildi barátnőmnek is tetszett az ötlet, így közösen, egy szép őszi napon újra összeeresztettük gyermekeinket és felcaplattunk a hegyre. Azaz a gyerekek rohantak, mi lihegtünk, mert már azért az emelkedő mondhatni megviselt bennünket. Azért mégis nagyon jól esett, és jó volt most azt látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik a csúszdákat, amelyek nagyon sokat nem változtak amióta mi használtuk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése