Passau-Bécs-Pozsony biciklitúra gyerekekkel 2. rész

5. nap Krummnussbaum-Melk-Wachau-Krems (58 km)
Krummnussbaumban ébredtünk és reggeliztünk. Egy kis pakolás után 1/2 10-kor már útnak is indultunk Melk felé, amely az első uticélunk volt. Fecó eléggé szenvedett a lába miatt, így nem volt túl nagy formában. Nagyon szép gáton bicikliztünk Melkig. Végre nemcsak távolról csodálhattam meg ezt a szép várost, és most a gyerekek is részesei lehettek.

 

Az időjárás inkább felhős volt, mint esős, de azért útközben annak is részesei voltunk. Melknél átkeltünk a hídon, amin olyan hideg volt, hogy azt hittük a szél lefúj minket róla.
Innen újra barátságosabb lett az idő, a táj pedig minden eddigit felülmúlt, nem véletlen olvastuk a könyvben, hogy a Duna legszebb szakasza, Wachau, az osztrák borvidék. Szőlőültetvények, gyümölcsfák, kedves kis falvak, és finom sárgabarack!!!!

 Itt minden megtalálható volt, hegyeken várak, szép utcácskák, a willendorfi Vénusz kicsiben, a lelőhelyén nagyban, jó mulatságot okozva érdeklődő fiaimnak, Schwallenbach és Spitz utcácskái, házai,

 

Weissenkirchen, amely szintén egy gyönyörű falu, tudnék ott élni, részesei lehettünk még eséseknek, most éppen Valcsika, szőlőültetvénylátogatásnak, fékezés nélkül kerékpárral Feci bemutatásában,

és ezen a kapun átkelve egy csodálatos kis templom látványa fogadott St. Michaelben, melynél nem tudtam nem megállni és kiváncsian bemenni a kertjébe, mely egy kis temető volt, és a végében egy torony, melyben körlépcső vezetett fel a tetejéig, hogy Wachaut felülről is megszemlélhessük.

 Majd megérkeztünk Dürnsteinbe, ahol Oroszlánszívű Richárd raboskodott, és már tudtuk, másnap visszajövünk kocsival, hogy Barna papának is megmutassunk ezeket a szép helyeket, aki már nagyon várt minket Kremsben.
Szállást csak nagy nehezen találtunk hétvége, és egy borfesztivál miatt, és azt is az óvárosban. Nem sajnáltuk, mert nagyon megtetszett nekünk ez a környék.

 Este elmentünk a fesztiválra, ahol osztrákos jókedv, finom ételek és a nem sofőröknek jó bor is járt. Nagyon tetszett a gyerekeknek is a hely, pedig nagyon elfáradtak a végére.

Itt laktunk Kremsben.



Passau-Bécs-Pozsony biciklitúra gyerekekkel 2011. 1. rész

Már régóta terveztük, hogy megpróbáljuk. Érdekes, ehhez nekem is nagy kedvem volt, tudtam, az osztrák bicikliutak annyira jók, hogy nem fog nehézséget okozni letekerni napi 40-50 km-t.

0. nap

Itthonról reggel 8-kor indultunk, Barna nagypapával közösen hatan. Bevállalta, hogy szívesen jön velünk, és míg mi kerekezünk, ő intézi a kocsit, szállást, és az egyebeket.

Passauba délután 2-kor értünk, és erre a napra csak szálláskeresést, és városnézést terveztünk. Szállást nem foglaltunk, mert nem tudtuk előre hol ér minket az este, és sejtettük, nem lesz nehéz előszezonban ez a feladat. Már a bicikliút mellett, Passautól 5 km-re meg is találtuk a szállást, és így mindent lepakolva, visszamentünk a városba.

Nagyon szép, hangulatos kisváros Passau, a kedvünket még a szemerkélő eső sem rontotta el. Séta, fagyi, játszótér, kis vacsora, és már el is telt az első nap. Hamar nyugovóra tértünk, hiszen várt ránk a nagy túra.

1. nap Passau-Jochenstein erőmű-Engelharszell komp-ST. Aigidi kitérő-Niederrame-Au-komp Inzell-Kobling 50 km (60 km a hegymenettel)

Ebből a kis fogadóból indultunk utunkra. Gyerekek szabadon, mi 2 biciklistáskát víve, 2 dologra felkészülve. Eggyikben fürdőcuccok, másikban esőkabátok és melegebb ruha. Már az első pillanatban lenyűgözött minket, hogy milyen kultúrált bicikliúton tekerhetünk, és még azt is kiválaszthatjuk, hogy a jobb, vagy a bal parton szeretnénk menni. Mi a Jochensteini erőműig a bal partot választottuk, ahol azt meg is csodátuk, majd keresztülmentünk rajta, és ott kettévállt a csapat.  

Vizierőmű és középen a határ.

Egy beharangozott pisztrángcirkusz felé vettük az irányt, ki kocsival, ki 2 keréken, mert 5 km emelkedő volt a táv. A 2 Feri teljesítette is, le a kalappal előttük. Maga a cirkusz inkább egy régi malom, és épülete volt, mert az idomított pisztrángok inkább a nyugdíjas papa hobbijaként volt értendő.

Innen átkompoltunk újra a bal partra. Nagyon klasszak ezek a biciklis kompok, ezen még házi készítésű pálinkát is árultak. Nem hagyhattuk ki.
Innen egy nagyon szép szakaszon tekertünk végig a Duna itteni kanyarulatáig, Schlögenig, Au-ban átkompoltunk és a maradék 9 km megtétele után megérkeztünk egy nagyon szép hangulatos panzióhoz megpihenni.

A reggelit pizsiben a teraszon, napsütésben élvezhettük.

 2. nap Kobling-Aschach-Fürdőtavak-Ottensheim 37 km
Egy csodálatos reggeli, gyors bepakolás után útnak indultunk egy szép napsütésben. Aschach városánál egy fagyi közbeiktatása és egy forgalmas hídon való átkelés után egy szép mezőgazdasági termőterületen kerekeztünk, szintén bicikliúton a már előre kinézett Badeseen tavakig. Itt hosszasan megpihentünk, pancsoltunk, jó hideg volt a víz, homokvárat építettünk, és természetesen fagyiztunk is.

Amikor már láttuk, hogy gyülekeznek a felhők, mivel délutántól érkezett a rossz idő, útra keltünk, és tekertünk a szállásig, amit Barna papa talált szerencsésen Ottensheimban.

Az út 12 km volt, de annál izgalmasabb. Egy sima egyenes szakasz, de a felhők nagyon közelegtek. Mi Valcsikával kicsiit lemaradtunk a fiúktól. Egyszercsak Feri bevárt minket. Én kicsit aggódtam, hol vannak a srácok, de Feri megnyugtatott, hogy az első kereszteződésnél bevárnak. Ok, de aztán jött az első elágazás, egyik a város felé, másik az erőműhöz, és ők sehol. Ekkor bepánikoltam kicsit, és mindent otthagyva, elindultam a város felé. Feri nem volt tőlem elragadtatva, ő elindult a másik irányba. Olyan gyorsan hajtottam, mint még soha, az eső pedig vészesen csepergett. Majd megszólalt a telefon, hogy a srácok megvannak, minden ok, de én ne várjam be őket, menjek papához. Nem volt egyserű az út, és az eső is elkezdett esni, így mikor egy hídon kellett a főúton végigkerekezni, és mégis úgy döntöttem, miután megtaláltam a papát, hogy visszamegyek segíteni Ferinek. Az eső egyre jobban zuhogott, én áztam, fáztam, Feriék pedig sehol. Jégeső, vihar lett, a mobilok pedig nem működtek. Ők sehol, mire mégis visszaindultam a szállás felé. Immáron bőrig ázva, csapzottan, mikor Feri hív, hogy ők egy másik úton, de már 10 perce melegednek, csak hiába hívott, nem volt térerő. Így én is szerencsésen megérkeztem a szálláshoz, és megnyugodhattam, pedig kicsit én csináltam a galibát, de hát az anyai ösztönök....

3. nap Ottensheim-Linz-Erőmű-Ens 37 km

A reggel már sokkal barátságosabb volt a panzióban. Finom svédasztalos reggeli után csöpögő esőben indultunk tovább Linz irányába. Azonnal nem találtuk meg a bicikliutat, így a főúton tekertünk egy ideig, majd rátértünk Linzbe vezető tényleg nagyon zajos bicikliútra. Az előző esti vihar nyomait kerülgetve 10 km után jutottunk Linzbe, ahol átkeltünk a hídon, és egy fagyi elfogyasztása után folytattuk utunkat immáron a felhők közül kikukucskáló napsütésben. Újra a bal parton, egy szép kis ligetes úton haladtunk,

de a jobb part látványa már annyira nem tewtszett, mert itt volt Linz ipari területe.Kicsit tanácstalanok voltunk, mennyi legyen az aznapi táv. Elsőként a vizierőművet néztük meg. Nagyon érdekes volt, egyszerre 3 hajó is zsilipelt. Mikor innen elindultunk, már csepergett az eső. Utunk szántásokkal, növényekkel beültetett területen vitt keresztül, és az esőkabátokat újra igénybe kellett venni, miután elkezdett esni az eső. Menekülve a megázástól és kis falusi étteremben mulattuk az időt, de az eső újra akkor eredt el, mikor elindultunk. Enns városa 2 km-re volt, és egy fa alatt ülve elgondolkodtunk a maradáson. Egy családi appartmann kibérlése után felfedeztük a várost, vacsiztunk egy jót, majd igen hamar nyugovóra tértünk. 

Itt éppen egy fa alatt ülve várjuk, hogy a vihar elmenjen. Hát maradt, így mi is.

 4. nap Enns-Mauthausen-Grein-Ybbs-Krummnussbaum 76 km (de igaz!!!!)
Ma reggel kipihenve, és jól megreggelizve indultunk Ennsből még előre el nem tervezett uticélunk felé. Az ég felhős volt, nem lehetett tudni, mikor kezd el esni. Ma egy igazi pulcsi le-fel nap volt. Ha levettük fáztunk, ha felvettük, megsültünk. Gazdasági utakon kerekeztünk újra a Dunáig, ahol kompra szálltunk, és Mauthausen irányába átkompoltunk.Keresztülmentünk egy vásárlóközponton, ahol feltankoltunk édességgel, mindenféle finomsággal, mert az nagyon hiányzott eddig. Az elkövetkezendő bicikliút le volt zárva, így egy kisebb folyó mellett tekertünk kerülőként. Már délre elértük a 40. km-t Grein előtt újra átkompoltunk, és Barna papával közösen ebédeltünk egy olyan helyen, ahol 2 éve már Chesky Krumlovból hazafelé megálltunk egy kávéra.

Itt egy gyönyörű szakaszon vitt a bicikliút a Duna mentén, majd egy kocsikkal is járható alsóbbrendű úton kellett mennünk. Egy kis baleset is történt, Fecónak hiába mondtuk, hogy ne hajtson mint egy állat. Mentünk egymás mellett, beszélgettünk, egyszercsak bekattant neki, hogy apja és Koli előrébb vannak. Beleállt a nyeregbe, melyről lecsúszott a lába és hatalmasat esett. Akkorát, hogy még a féke is eltörött. Volt nagy ilyedelem mindkettőnknek.
Mikor Ybbsbe beértünk, elkezdett esni az eső. Szerencsére egy infopont előtt, fedett, fákkal benőtt kis pihenőhelyen ücsöröghettek a gyerekek, míg mi megtudtuk hol van szervíz, ahol hamar meg is javíttattuk Feci biciklijét.

Koli nagyon szeretett volna ma még többet tekerni, de nekem elég volt 76 km, így Koli szerint, ha nem majréztam volna, meg lehetett volna a 100 is. Összességében nagyon jól sikerült ez a nap is.

Mikor az ember lánya figyelmetlen

Adott egy házaspár, akik síboxxal mennek biciklitúrára. Persze folyton azon kuncognak, hogy ezzel a kocsijuk mennyivel magasabb és nem fér be egyik bevásárlóközpontba sem. És mégis mivel töltik az első szabad estéjüket, mikor a gyerekek elmennek táborozni?
Megbeszélik, hogy közösen elmennek az Aréna Plazaba. Valika kocsiba ül, és egyszercsak azt veszi észre, hogy lennt áll a parkolóban. És ez hogy lehetett? Nem baj, ha lejött, ki is jön, mert bizonyára bőven volt hely felfelé.

Hát nem. Az első akadály a tűzkapu volt, amely időnként felbukkan, mint elválasztó a parkolóban. Ez már akadály volt. A következő, hogy találjunk egy biztonsági őrt, aki tud segíteni. Miután a diszpécserközpontban voltunk, a másik bpobléma, hogy sajnos a nagy része érthetetlen és sületlen volt. Elvezettek egy olyan kapuig, ahol szintén magasságilag nem ment. Egyetlen út így a vissza volt. Kapu kinyit, forgalom lezár, Vali indul szembe. Hát ahol lejöttem, felfele semmi. Azért kicsit gondolkodtam is végre, így tolatva, 2 férfi ráállt a kocsira (milyen előny, hogy nem egy gizda pasim van) kicentizve kitolattam az Aréna legalsó parkolószintjéről. Mostanság sem értem hogyan oldhattam ezt meg sérülés nélkül. És milyen mák, mert a biztonsági őr meslte, hogy múlt héten ezt ketten is megtették, csakhogy biciklivel a tetőn.