Krummnussbaumban ébredtünk és reggeliztünk. Egy kis pakolás után 1/2 10-kor már útnak is indultunk Melk felé, amely az első uticélunk volt. Fecó eléggé szenvedett a lába miatt, így nem volt túl nagy formában. Nagyon szép gáton bicikliztünk Melkig. Végre nemcsak távolról csodálhattam meg ezt a szép várost, és most a gyerekek is részesei lehettek.
Az időjárás inkább felhős volt, mint esős, de azért útközben annak is részesei voltunk. Melknél átkeltünk a hídon, amin olyan hideg volt, hogy azt hittük a szél lefúj minket róla.
Innen újra barátságosabb lett az idő, a táj pedig minden eddigit felülmúlt, nem véletlen olvastuk a könyvben, hogy a Duna legszebb szakasza, Wachau, az osztrák borvidék. Szőlőültetvények, gyümölcsfák, kedves kis falvak, és finom sárgabarack!!!!
Itt minden megtalálható volt, hegyeken várak, szép utcácskák, a willendorfi Vénusz kicsiben, a lelőhelyén nagyban, jó mulatságot okozva érdeklődő fiaimnak, Schwallenbach és Spitz utcácskái, házai,
Weissenkirchen, amely szintén egy gyönyörű falu, tudnék ott élni, részesei lehettünk még eséseknek, most éppen Valcsika, szőlőültetvénylátogatásnak, fékezés nélkül kerékpárral Feci bemutatásában,
és ezen a kapun átkelve egy csodálatos kis templom látványa fogadott St. Michaelben, melynél nem tudtam nem megállni és kiváncsian bemenni a kertjébe, mely egy kis temető volt, és a végében egy torony, melyben körlépcső vezetett fel a tetejéig, hogy Wachaut felülről is megszemlélhessük.
Majd megérkeztünk Dürnsteinbe, ahol Oroszlánszívű Richárd raboskodott, és már tudtuk, másnap visszajövünk kocsival, hogy Barna papának is megmutassunk ezeket a szép helyeket, aki már nagyon várt minket Kremsben.
Szállást csak nagy nehezen találtunk hétvége, és egy borfesztivál miatt, és azt is az óvárosban. Nem sajnáltuk, mert nagyon megtetszett nekünk ez a környék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése