Meló anyával

Újra elérkezett annak az ideje, hogy a srácok pár napot munkában tölthessenek. A legjobb a dologban az volt, hogy nekem segíthettek a fotózásban. Valcsi éppen a barátnőjénél nyaralt, így édes négyesben jártunk ki, illtve haza a cégtől.
Mikor megérkezik az új tavaszi minta, feldolgozás után minden terméket lefényképezünk, majd ezután kerülnek be a bemutatóterembe. Most a minták fényképezésére került sor, és ebben a srácok sokat tudtak segíteni. A lelkesedés az első 2 napon nagy volt, a harmadikon kicsit alábbhagyott, köszönhetően a nagy melegnek, illetve annak, hogy olyan termékeket fotóztam, amik időigényesebbek, az ő számukra pedig unalmasabbak voltak. Azért összességében a 3 nap alatt összesen 21 órát segítettek.
Nagyon élveztem az egész napos közös melót, igazán szórakoztatóak voltak, nem csak számomra, hanem a közelünkben dolgozó kollegák számára is. Mondták, hogy ha nem lennének itt bizonyára elaludnának, végre élet költözött a mindennapjaikba.
Mikor Kolim kicsit hangosan beszélt, kértem legyen halkabb, erre ő így reagált:
- Miért alszik valaki?

Mesélték a többieknek, hogy összetört a nagy kerti világítószemű béka. Nem az mondták, hogy megrúgták focilabdával, hanem, hogy nakidőlt a falnak, kicsit nagy erővel.
Kértük őket, hogy pénzügyekről ne beszéljenek, így próbáltak indiszkréten rátérni a lényegre.
- Anya, hány órát is dolgoztunk ma?
- Nyolcat.
- Ok, mennyi is nyolcszor háromszáz? Anya ugye te is kapsz fizetést a munkádért?
- Nem, én nem kapok ezért fizetést.
- Á, anyának nem is kell pénz, ő kér apától bármikor, ha kell.

Imádtam a szövegüket, nagyon édesek voltak, jó volt velük együtt dolgozni, még pólót is készíttettünk nekik céges emblémával, biztosan nagyon fognak örülni.

Nyaralás Blankánál

Valcsi barátnőjének, Blankának a nagymamája elhatározta, hogy elviszi a három kislányt Berekfürdőre nyaralni a nyaralójukba. Kis vikkendház, kis szobák, jó meleg, három barátnő.
Érdekes nyaralás volt. Mikor Valcsiért megérkeztünk Blanka nagymama mondta, hogy Valcsi volt a legaranyosabb, a legsegítőkészebb. Mikor Blanka kitalált valamit, Anna pont az ellentettjét szerette volna, Valcsi meg csak állt középen tanácstalanul. Még jó, hogy a 2 bátyó mellett ilyen simulékony lett.
Blankán nagyon látszik, hogy egyke kislány.Az első 2 éjszaka azzal telt, hogy hangosan sírt, hogy ő haza szeretne menni a szüleihez. Azért jó, hogy Valcsi nem ilyen. Hiányzunk neki, de mindenhol jól elvan.

Mamáékkal a tanyán apáék nélkül

Míg mi Marokkóban voltunk a gyerekek anyósomékkal 8 napot töltöttek a tanyán. A tanya szó nem a szó szoros értelmében tanya, csak mi neveztük el így.

Szerencsére egyszer valaki szeretett volna megválni tőle, anyósom pedig éppen akkor lapozott bele abba az újságba, ahol hírdették. Pont a fiúkkal voltam terhes, mikor megvették. Csodaszép hatalmas telek, gyönyőrű medence, melyben a víz 32 fokos, vagy még melegebb, és egy kétszobás, nappalis, kényelmes nagy ház. Imádnak a gyerekek is itt lenni, élvezik a kikapcsolódást, a szabadságot. Itt fürödhetnek esőben is, és akkor is, mikor sötét van, mert elég csak felkapcsolni a medence világítását. Kialakítottak a bokrok között egy gyerekbirodalmat, amelyik az ő kis kuckójuk.

A tanya mellett erdők és szántások vannak, fantasztikus naplementéket csodálunk esténként.

Klári mama évről évre szervez családjának itt egy egy hetes bulit, jönnek a keresztgyerekek, akik időközben már egyetemisták, de mégis nagyon élvezik itt a pihenést. Valcsi Katikával és Annamarival kialakított egy lánycsapatot, mindenre megfűzte a csajokat, buli volt az egész hét, szerencsére az időjárás is olyan jó volt, hogy egész nap a vízben lehettek.

Marokkó gyerekek nélkül

Timi és Nordine esküvőjük öt éve volt Magyarországon. Franciaországban élnek, Timivel a főiskolán jártunk együtt, Nordine a férje pedig Marokkóból származik. Ő ott találta meg az igazit, mind munkában, mind szerelemben. Évek óta ígérik, hogy megszervezik az esküvőjüket Marokkóban is. Ez idén is elmaradt, de helyette meghívtak bennünket szüleik 50. házassági évfordulójának ünneplésére. Már jó előre szervezkedtünk, így egy nagyon érdekes bő hetet töltöttünk ott "édes kettesben", gyerekek nélkül, igaz fűszerezve egy nagyon jókedvű, világ majdnem minden tájáról összesereglett marokkói családdal. Nordinék 4-en vannak fiúk testvérek, Shakid Minesotában él vietnámi feleségével, Farid Franciaországban francia feleségével, Nordinék Párizsban (magyar feleséggel), illetve Karim, aki maradt otthon marokkói feleségével. A 4 fiúnak eddig 9 gyereke van, Timinél útban a második baba.

Nagyon szép tengerparti részen voltunk Tangiertől egy órára, egy appartmannparkban foglaltak le több appartmannt. Nappal strandoltunk, kirándultunk, este kis helyi életbe belecsöppenés, kaja minden mennyiségben és buli minden este. Volt az egy évestől a 85-ig mindenki.

Megtanultunk pár dolgot, a legjobban az ő időszámításuk tetszett. Ha megbeszéltünk valamit egy bizonyos időpontra, tuti, hogy kb 2 órával később jött össze a dolog, el is neveztük marokkói időnek.

Mivel ismerték a magyar pálinkát és unikumot, ezzel fűszereztük az italkínálatot. Marokkóban az emberek nagy része vallási okokból nem iszik alkoholt, ők szerencsére nagyon európaisodtak, így nem ebbe a kategóriába tartoznak, főleg Shakid, aki amerikában és. Hát ő nagyon megszerette a pálinkát már itt az esküvőn.

Sokat gondolkodunk, hogy mivel lepjük meg a szülőket, a legjobb ötletnek egy 50 éves tokaji aszú beszerzése tűnt, szerencsére sikerrel. Nagy örömünkre, mikor hazamentek Casablankára, szűk családi körben meg is itták. Csodálatos, hogy a nagy távolságok ellenére, milyen partit csaptak a fiatalok. Elkészítettek egy albumot, melyben a szülők gyerekkori képeitől kezdve napjainkig minden megtalálható volt. Minden unoka, minden közeli rokon és barát együtt ünnepelt a családdal.

Több felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. Egyik volt, mikor elvittek egy igazi helyi kisváros mindennapi vásári forgatagába. Azt hiszem ide egyedül nem merészkedtem volna be.

Egyik napon elindultunk kirándulni. Már az furcsa volt, mikor mondták, hogy zárt cipő és fürdőruha legyen nálunk. Felértünk a hegyek közé, és valami fantasztikus csoda tárult a szemünk elé. Azt hiszem a képek mesélnek a legtöbbet. Nem gondoltam vollna, hogy végigcsinálom, főleg mikor már teljesen el kellett merülni a vízben és úszni a sodrással szemben, de nagyon örülők, hogy nem hagytam ki.