Újra elérkezett annak az ideje, hogy a srácok pár napot munkában tölthessenek. A legjobb a dologban az volt, hogy nekem segíthettek a fotózásban. Valcsi éppen a barátnőjénél nyaralt, így édes négyesben jártunk ki, illtve haza a cégtől.
Mikor megérkezik az új tavaszi minta, feldolgozás után minden terméket lefényképezünk, majd ezután kerülnek be a bemutatóterembe. Most a minták fényképezésére került sor, és ebben a srácok sokat tudtak segíteni. A lelkesedés az első 2 napon nagy volt, a harmadikon kicsit alábbhagyott, köszönhetően a nagy melegnek, illetve annak, hogy olyan termékeket fotóztam, amik időigényesebbek, az ő számukra pedig unalmasabbak voltak. Azért összességében a 3 nap alatt összesen 21 órát segítettek.
Nagyon élveztem az egész napos közös melót, igazán szórakoztatóak voltak, nem csak számomra, hanem a közelünkben dolgozó kollegák számára is. Mondták, hogy ha nem lennének itt bizonyára elaludnának, végre élet költözött a mindennapjaikba.
Mikor Kolim kicsit hangosan beszélt, kértem legyen halkabb, erre ő így reagált:
- Miért alszik valaki?
Mesélték a többieknek, hogy összetört a nagy kerti világítószemű béka. Nem az mondták, hogy megrúgták focilabdával, hanem, hogy nakidőlt a falnak, kicsit nagy erővel.
Kértük őket, hogy pénzügyekről ne beszéljenek, így próbáltak indiszkréten rátérni a lényegre.
- Anya, hány órát is dolgoztunk ma?
- Nyolcat.
- Ok, mennyi is nyolcszor háromszáz? Anya ugye te is kapsz fizetést a munkádért?
- Nem, én nem kapok ezért fizetést.
- Á, anyának nem is kell pénz, ő kér apától bármikor, ha kell.
Imádtam a szövegüket, nagyon édesek voltak, jó volt velük együtt dolgozni, még pólót is készíttettünk nekik céges emblémával, biztosan nagyon fognak örülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése