Mostanában, néha újra a kezembe kerül egy-egy könyv, örülök, mikor elolvasom. Gyakran lelkiismeret furdalásom is van, hogy miért nem olvasok többet. Aztán rájöttem, hogy miért nem olvasok többet. Hát azért, mert annak ellenére, hogy azt hiszem nem olvasok, rengeteget olvasok. Töménytelen gyerekverset, gyerekmesét, gyerekdalt, gyerek....mindent. Hihetetlen terjedelemben falom a könyveket, csak mostanában nem felnőttirodalmat, hanem gyermekirodalmat. ...és ez azt hiszem van ugyan olyan jó, sőt talán néha jobb is, mitha mást olvasnék. Gyerekeim szerencsére már kicsi koruk óta szeretik és vigyáznak is a könyvekre.
Ágika az első babysitterem már kezdetektől olvasott nekik. Drága "gondozó" Marikánk, aki a kihelyezett gyermekgondozónk volt először hivatalosan másfél évig, majd utána folyamatosan, míg ki nem ment a lányához Amerikába szintén folyamatosan olvasott nekik. Ültek a szivacson és sorra hozták neki a könyveket, hogy olvasson. Mikor Valcsika megszületett és etettem éppen, a fiúk akkor is körénk ültek, én pedig szintén olvastam nekik. Mostanában Mariann is szívesen vesz elő könyvet, hiába tanultak meg már ők is olvasni, igénylik a mesehallgatást.
Gyakran járunk könyvtárba, de a könyvesboltokból sem tudok úgy eljönni, hogy ne vegyek meg pár könyvet, így mostanság komolyabb könyveket is olvasunk. Egyik kedvencem volt a Mákszemtündérek nyara, alig vártam a következő fejezetet, hogy mi fog történni. A legmeghatóbb számomra, talán már képes vagyok róla írni, Bartos Erika Csodasakk című könyve volt. Egy kisfiú megbetegedett benne és a sakkfigurák útra keltek és megszerezték azokat a varázsfüveket, melyekket meggyógyult. Az utolsó mondata az volt, hogy a sakkfigurákat az édesanya könnyei keltették életre, és nincsen fontosabb dolog, mint az édesanyai szeretet. Sokszor ez oly természetes, nem is gondolunk rá, csak akkor válik igazán értékké, mikor oly közel kerül ennek elvesztése. És egyre közelebb, de amíg anyu hisz benne és harcol, addig nekünk is segíteni kell hitét.
Anyu is sokat olvasott a gyerekeknek, most már ők olvasnak neki, most már nekik kell olvasniuk....
Cicmicnek is olvasott Koli, belefeküdt az ölébe, és hallgatta, hogy olvas. Olyan is volt, mikor az emeleten esti mese alatt feljött hozzánk és odafeküdt közénk. Úgy látszik egy macska is szeretheti a meséket.
Elővettem pár régi könyvemet, gondolnám tetszeni fog nekik, a Tündér Lalát már el is kezdtem, és ha befejezzük a Végtelen történet következik.
Szóval ha mégegyszer megkérdezik, mit olvasok mostanában, büszkén mondhatom, hogy sok-sok gyerekmesét. Megismertem Wass Albertet is a gyerekek által, ő gyerekeknek is ír, de jobban végigolvasva nagyon tanulságos mesék ezek felnőtteknek. Még nagyon sok könyv vár elolvasásra, és olyan jó, mikor esténként körülülnek és hallgatják a meleg radiátor mellett a meséimet, és eszükbe se jut, hogy TV-t is nézhetnének. Még 6 napig úgyis csak édes négyesben vagyunk itthon, mert Drága párom újra kínai korszakát éli, mit minden évben ilyenkor, mikor már a jövő karácsonyra választják ki a mintákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése