Értékrendek

Amíg gyerekeim nem voltak iskolások, nem nagyon számított, kinek milye van, minden jó volt úgy ahogy volt, élveztek mindent, eszükbe sem jutott nekik a megszokottnál és megkapottnál különösebb igények. Sok esetben ezek a dolgok nem estek egybe azzal, amit megkaphattak volna, de nem volt fontos.
Idén kezdődött igazán, hogy osztálytársaiknál látnak olyan játékokat, elektronikai dolgokat, amit nem gondolnék, hogy birtokolniuk kellene már.
Tavaly karácsony volt az első, hogy hosszas gondolkodás után megkapták a PS3-at, melynek ugye előnye, hogy nem játszhatnak korlátlan ideig, illetve korlátlan hülyeségeket a tudtom nélkül.
Miután Réka nénivel megbeszéltük előző évben, hogy játékot bevinni az iskolába tilos, nekem eszembe se jutott ez, míg fiaim az iskolai árustól kikuncsorogták a Bakugan nevezetű valamit, lehet, hogy írni is rosszul írom, de tudni se tudtam, hogy mi az, de mivel mindenkinek van, nekünk is kell lenni. Hát van. Ez volt talán az első játékuk, amit egy hét leforgása alatt el is felejtettek. Lényeg az, hogy mikor nem engedtem, hogy bevigyék, kérdőre vontak, hogy ha bizonyos fiúk az osztályban bevihetik a Nintendót, vagy hasonlót, ők miért nem. Hát igen. Igazuk is volt, de azért nem engedtem.
Hétvégén elmentek Alex osztálytársukhoz a buliba, ahonnan érdekes tapasztalatokat gyűjtöttek. Volt, amit Mariann mesélt, hogy az osztálybeli srácoktól hallotta. Például, mikor Alex nagytestvére -nálunk fogmosást érdemlő szavakkal- ordított a kisebbek felé, hogy nehogy be merjenek jönni e szobájába. Érdekes, igaz ez nem az én dolgom, nálunk azért ez nem lenne megengedett.
A másik, amit elmeséltek, hogy Alexnek van laptopja, három lézerkardja, stb......
Én csak annyit kérdeztem tőlük, hogy ha Réka néni megkérdezi mit csináltak hétvégén, mit mesélnek szívesebben. Papával bográcsban főztünk, és békát fogtunk, vagy, hogy ültünk a gép előtt egész nap. Nem csalódtam azért bennük.
Főleg akkor nem, mikor este választhattak a dögönyözős szendvics és a társasjáték, illetve a TV nézés mellett. Én nyertem.
Azért azt hiszem ez még nem lesz annyira könnyű. Itt nem arról van szó számomra, és remélem ezt ők is meg fogják később érteni, hogy nem vettünk meg nekik valamit, amit megtehetnénk, hanem elveinkkel teljesen ellentétes, hogy egy gyereknek 8 évesen saját számítógépe legyen, és minden olyan dolog, ami csak arra ösztönzi, hogy a játék, a levegő, a közös szórakozás helyett beburkolózva üljön a monitor, vagy a TV előtt. Természetesen ez nem egyenlő azzal, hogy nem nézünk meg jó filmeket, de ez a gyerekbutítás, ami mostanában megy, számomra elviselhetetlen. Főleg, mikor Fecóm a kardjával ma Valcsit fülön csapta. Valahogy ez is innen jön. Mikor leültem elé és mondtam neki, hogy engem csapdosson a kardjával, és a kezébe adtam, nagyon elszégyellte magát, inkább gyorsan átölet és bocsánatot kért.
A békára visszatérve pedig most a teraszon csücsül kisüvegben, mert tényleg befogták a Tanyán hétvégén, míg mi elcsavarogtunk nélkülük Csehországba, de holnap lesz a napja, mikor közösen kieresztik egy kis patakba, hogy tovább élhessen.