Csomagolás helyett

Most éppen a síelés előtti előkészületekben kellene tobzódnom, de mégsem. Elő is vettük már a síboxot, fel is szereltük, igaz tanácstalanul, be is pakoltuk, de mégsem. Keddtől szólt volna a síelésünk, de sikerüt megtoldanunk egy nappal előrehozva hétfőre az indulást. Örültünk, de csak péntekig. Ugyanis mielőtt a srácokat a Zrínyi matekra vittem volna, Kolim bebújt az ágyba és vacogott. 38,5. Zrínyije kimaradt, maradt az ágy. Nekem meg a félsz, most mi lesz. Aztán a másnap, 39,5. Még jó, hogy nővérem itt volt és segített, volt is sikoltás a borogatásnál. Én sem szerettem, de ha ez a hatásos? A hűtőfürdőt még annyira sem preferálom, mint egy kínzás, de lehet csak azért, mert még nem volt rá szükség. Jött a vasárnap, gondoltuk 3 nap elég, de mégsem, a 38-38,5 makacsul maradt, igaz akkor már nem csillapítottam, had dolgozzon a kis szervezete. Mikor Fecó elment kézizni, a szülőkkel beszélve kiderült, Alex, Gergő, Patrik is beteg, illetve később még egy kislány apukája is mondta az osztályból. Hát mi van itt, akkor a szűk körben ő még csak az 5.? Ismerősünk szerint maradjunk, ügyeletes orvos szerint mehetünk. Tehetetlen voltam teljesen, csak tanakodtunk Ferivel mi legyen. Azért egy lázas gyerekkel csak nem indulhatunk, vagy mégis? Aztán estére megoldódott ez is, mert kiderült lett egy 6. gyerek is a sorban, mégpedig Fecónk. Hát akkor maradunk, de meddig? A Vali is beáll a sorba?