Nem vagyok a közösségi portálok híve, tudatosan nem is regisztráltam a Facebook-ra, de az iwiw-et én sem kerültem el régebben. Ma már igazán csak arra használom, hogy megnézzem ismerőseim képeit.
Pár éve egy fantasztikus dolgot tudtam meg azáltal, hogy felkerültem, máig is példaértékű előttem egy lány, akivel fiaim születésekor ismerkedtem meg nem a legvidámabb körülmények között. És most újra feltett az illető egy képet, amelytől egyenesen könnyek szöktek a szemembe.
Mikor fiaim megszülettek, és a koraszülőtt intenzíven tengettem napjaimat, még nem ismertem ott senkit. Nem voltam egyedül, de mindenki számára, aki már hetek óta ott volt, én új voltam. Egy kis fülkében volt Fecóm és Kolosom egy másik kisfiúval. Látogattam őket, mikor csak lehetőségem adódott. Tudtam, hogy a harmadik kisfiú nagyon beteg, de ez az a hely, ahol az ember nem faggatózik. Rékát itt ismertem meg. Első találkozásunk nem éppen vidám volt, én nagy örömmel "újságoltam" fiaimnak, hogy barátnőm, Levente nevű kisfia megszületett, mikor a mellettem ülő lány, Réka, sírva kiszaladt. Ekkor kezdtem megismerni történetét. Ez az eset előtt 2 hónappal ikerfiúknak adott életet, de sajnos mindkettő agyvérzéssel született, tudta, bár próbált mást hinni, hogy nincs remény. Aznap, mikor Fecó és Koli születtek, akkor aludt el Levente nevű kisfia végleg, és szegénykém, mikor tőlem meghallotta, hogy az én barátnőmnek pedig megszületett, nagyon összetört. Másik kisfia még 8 hónapig élt, haza is mentek közösen, és fantasztikus szeretettel és odadaással fáradhatatlanul ápolta az utolsó percekig. Próbálta velem kezdetben a kapcsolatot tartani, de ez volt az az eset, mikor ez lehetetlen volt. Neki minden álma elveszett, nekem pedig felerősödve, cseperedtek a srácaim. Teljesen meg is szünt a kapcsolatunk.
Évekkel utána, mikor beléptem az iwiwre, rákerestem Rékára, és libabőrös lettem, mikor megláttam, ugyanazzal a párjával él Németországban, és 2 fantasztikus kisfiú édesanyja. Boldog, mert képes volt fájdalmán túltéve újrakezdeni az életét. Nem is tudja, de nagyon büszke vagyok rá, és főleg amit a héten közölt mindenkivel: megszületett kislánya, és így már teljes az élete.
Szívem mélyéből kívánom, legyen boldog, és példa mindenki előtt, hogy fel lehet és fel is kell állni ha az emberrel ilyen dolgok történnek. Múltjának fájdalmát átélni nem tudhatjuk, de örömében osztozni nagyon jó, mégha ilyen távolból is.
Vali!
VálaszTörlésCsupa libabőr vagyok...