Fecó mindig jeleskedett matematikából. Apja vére. Neki nem kellett sosem hajtania, ment magától. Koli is jó, neki pedig az a szencséje, hogy nagyon precíz, persze csak akkor, ha akar. Második osztályban majdnem sikerült Fecinek, mikoris az évfolyamversenyen csak második lett egy ponttal lemaradva. Ez áprilisban volt, azon a héten, mikor nagymamája elvesztését is át kellett élnie.
Kolcsi ezen a versenyen a harmadik lett, igaz 10ponttal lemaradva az első kettőtől. Év elején Bólyai csapatverseny volt, akkor megfogadtam ez volt az utolsó. 20 példa egy óra alatt és ráadásul általában több megoldással.
Erre a Zrínyire nagyon akartak menni annak ellenére, hogy nem vitték a tanulást túlzásba. Kolim a betegsége miatt kimaradt, de Fecó szerencsére akkor még bírta. Már a feladatokat is hamar megoldotta, hamarabb is végzett, mint a többiek. Mikor felkerültek az eredmények a netre, nagyon boldog volt 25 feladatból 20-at hibátlanul teljesített. Mint kiderült, a legjobb lett az évfolyamából, és ma az is felkerült a netre, hogy a Tanodából csak őt hívták meg az eredményhírdetésre. Nagyon szorítottunk neki. Mondtam is, mi lenne, ha még gyakorolna is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése