Fogtündér

Három gyerkőc közül elsőnek Fecó foga esett ki még mikor óvodás volt. A kicsik között ment a téma a Fogtündérrel kapcsolatban. Sokan mesélték, hogy betették a párnájuk alá, és másnapra a fog eltűnt, helyette volt ajándék. Ez nagyon aranyos dolog, és is sokat gondolkodtam, mi lenne nálunk a jó. Osztottam, szoroztam, gyerekenként 20 fog, megszorozva hárommal, így 60 fog fog összesen kiesni. Elég tehetős Fogtündérnek kell ehhez lenni.
Fecóm megoldotta a helyzetet. Ültünk a kocsiban, mikor rákérdezett, hogy létezik-e fogtündér, vagy én vagyok az. Éreztem a kérdéséből, hogy tudja, ez csak mese. Nem akartam a játékát elrontani, így visszakérdeztem, hogy "Te mit szeretnél?" Majd jött, az ő kérdése, hogy nekem volt-e fogtündérem.
Elmeséltem nekik, hogy az én fogtündérem az édesanyám volt, nekem ő egy tündér. Azt hiszem megértette.
Mostanság van mindenkinek egy kis üvegecskéje, amit anya-fogtündér hozott, abban gyűjtik a kiesett fogakat. Eddig mindenkinek csak 2-2 foga esett ki, Fecó a mai nappal háromra növelte. Beleharapott egy almába, majd a tányérra dobott valamit, amiről azt hitte, hogy egy mag. Hát nem az volt. Jót derültünk.

Gipszlevételi buli

25-én, öt héttel Koli balesete után elérkezett a nagy nap. Már nem napokban, hanem órákban számoltunk vissza. Nálunk ez mindig így megy, ha valami hosszabb dologra kell várni, ilyen például évente 2-3-szor, mikor Feri 10-14 napra elutazik Kínába. Szóval már nagyon vártuk a napot. Kolosom annyira megszokta már a gipszet és olyan jól mozgott benne, hogy az utolsó 2 este megtartották nekünk a szokásos gyermektáncbemutatót.

Betesznek egy CD-t, és koreografálnak valami közösen előadható táncot. Most Kolos is nagyon ropta. Szerencsére ez az igazi, jól sikerült 3 kilós magyar gipsz is jól bírta a gyűrődést. Persze én magamban nagyon féltettem, néha szóvá is tettem, de Ferivel egymásra néztünk, és gondoltuk, had csinálja. Nem is volt este gond az alvásnál.

Másnap elindultunk a kórházba, ahol röpke 2 órás várakozás után már be is jutottunk az orvoshoz. Majdnem hazaküldött, mikor elolvasta a papíron, hogy levenni jöttünk. A gipszet alig tudták leszedni. Mi azt hittük, hazahozzuk, de apró darabokra szedték egy fogóval. No comment....

A lábraállás nem ment könnyen, a mankók még jó idejig használatban lesznek, mert a bokája teljesen elgémberedett, így szinte újra meg kell tanulnia mozgatni. Azért bíztató volt, hogy csak 4 hétre kapott felmentést tesi alól.

Valcsika már nagyon kíváncsi volt Koli lábára, édesen meg is simogatta, Fecó kicsit érzéketlenebb volt, férfiból van ebben a tekintetben teljesen.

Estére megbeszéltük, hogy tartunk egy gipszleszedő bulit és azt csinálunk, amit Koli szeretne. Tél ide-tél oda elmentünk az Árkádba a fagyishoz, és melegszendvicsezés után rendeltünk egy óriás fagyikelyhet közösen. Én kicsit tartottam, mert Fecim annyira finnyás, hogy ha valaki beleeszik az ő ételébe, már rá se tud nézni. Igaz ez fordított esetben, mikor a kakaóport lopkodja titokban a dobozból, nincs így. Szóval nekiestünk a fagyinak, és nagyon sikeres volt a dolog. Sok-sok gyümölcs, fagyi....

Este Koli 5 hét után újra az emeleten aludhatott az ágyában. Fecó megágyazott neki, Valcsival visszahordták a plüssállatokat. Fecó még egy kispárnát is tett a lábához, hogy arra tegye pihenni. Azért előtört a gondoskodó szív-lélek gyerek.

Úgy néz ki ezen is túl leszünk valahogy, igaz még a szaladgálás várat magára.

Iskolában mondták páran, hogy azért nálunk mindig történik valami, remélem most jó időre szünet következik. Elég volt a decemberi agyrázkódás Fecóval kórházban, majd rá 1 napra Koli fejbeütése.

Testvérhiány

Kolcsinak 3 hétig fekvőgipsze volt, így nem tudott iskolába járni. Fecó rendületlenül hozta a feladatokat, és helyettesítette őt. Az osztályfőnökük Réka néni mesélte, mennyire látszik Fecón, hogy nincsen ott a Kolos. A vagány fiam elcsendesedett, sokszor csak a helyén ücsörögve társalgott a többiekkel. Mindig nagyon jó testvérek voltak, és egymás hiányát még ha nem is beszélnek róla, nagyon megérzik. Érdekes, hogy ezt Fecinél sokkal jobban észre lehet venni. Én igazán ezt csak akkor tapasztaltam, mikor elmentünk újra síelni, igaz Kolos nélkül. Fecóra rá sem lehetett ismerni. Látszott rajta, hogy élvezi a síelést, a közös utat, de nem olyan volt, mint szokott. Komoly, értelmes fiú lett belőle. Sokszor mondta, hogy hiányzik Koli, de azt is észrevettük, rajta, hogy kezd kibontakozni, és nagyon jót tesz a viselkedésének a magány. Jókat beszélgetett a felnőttekkel, és Valcsi társaságát is élvezte. Úgy néz ki azért jó oldala is van a lábtörésnek.

Hajrá Apa!

Sokáig gondolkodtunk karácsonykor, tényleg jó ötlet-e a gyerekeknek megvenni a Playstationt. Megvalósult az ötlet, és csak dícsérem magamat. Most éppen Sega Rally-t játszanak az apjukkal. Feri hazajött, a nem kicsit agyleszívó napja után, láttam jól esett azt mondania a gyerekeknek, hogy játszanak. Ez abból áll, hogy kiválasztanak egy kocsit, majd indul a verseny. Apa vezet, a három gyerkőc pedig hangosan drukkol neki, időnként beszaladnak hozzám, hogy milyen ügyes volt apa, éppen nyert. Olyan édesek ilyenkor. Ok, azt is lehetne mondani, hogy miért nem társasoznak. Szokták azt is, de Ferinek mostanában nagyon nehéz napjai vannak. Gondolom nem ő az egyetlen ebben a gazdasági helyzetben. Hazajön, lerogy és kezdi pihentetni az agyát, élvezve a gyerekekkel közös játékot. Rallyversenyeznek, és elfelejtődik a munka. Most rájuk se szólok, hogy le kellene feküdni, szabad néha eltérni a szabályoktól, főleg, ha apázhatnak.
Hétvégén én is közöttük ültem, és magávalragadott a versenyláz, még én is játszottam. Olyan jó volt csak ott ülni és közösen játszani.
A másik kedvencük a Madagaskar játék. Mindenki játszik a saját nevén, de a másik játékát végignézik, segítenek egymásnak. Gyönyörű a grafikája, és nagyon kis aranyos a játék. Nincs benne verekedés, nekik való. Szerencsére még tudom koordinálni, hogy mivel játszhatnak, és még nem igénylik, hogy értelmetlen brutális játékokkal játszanak.
Mióta megvettük ezt a játékot, nem is játszanak a számítógépen, illetve tv-t is alig néznek, és ezt is nagyrészt hétvégén, de elég ritkán.

Megyek én is szúrkolni apának. HAJRÁ APA!