2009. március 26., csütörtök

Gipszlevételi buli




25-én, öt héttel Koli balesete után elérkezett a nagy nap. Már nem napokban, hanem órákban számoltunk vissza. Nálunk ez mindig így megy, ha valami hosszabb dologra kell várni, ilyen például évente 2-3-szor, mikor Feri 10-14 napra elutazik Kínába. Szóval már nagyon vártuk a napot. Kolosom annyira megszokta már a gipszet és olyan jól mozgott benne, hogy az utolsó 2 este megtartották nekünk a szokásos gyermektáncbemutatót.
Betesznek egy CD-t, és koreografálnak valami közösen előadható táncot. Most Kolos is nagyon ropta. Szerencsére ez az igazi, jól sikerült 3 kilós magyar gipsz is jól bírta a gyűrődést. Persze én magamban nagyon féltettem, néha szóvá is tettem, de Ferivel egymásra néztünk, és gondoltuk, had csinálja. Nem is volt este gond az alvásnál.

Másnap elindultunk a kórházba, ahol röpke 2 órás várakozás után már be is jutottunk az orvoshoz. Majdnem hazaküldött, mikor elolvasta a papíron, hogy levenni jöttünk. A gipszet alig tudták leszedni. Mi azt hittük, hazahozzuk, de apró darabokra szedték egy fogóval. No comment....

A lábraállás nem ment könnyen, a mankók még jó idejig használatban lesznek, mert a bokája teljesen elgémberedett, így szinte újra meg kell tanulnia mozgatni. Azért bíztató volt, hogy csak 4 hétre kapott felmentést tesi alól.

Valcsika már nagyon kíváncsi volt Koli lábára, édesen meg is simogatta, Fecó kicsit érzéketlenebb volt, férfiból van ebben a tekintetben teljesen.

Estére megbeszéltük, hogy tartunk egy gipszleszedő bulit és azt csinálunk, amit Koli szeretne. Tél ide-tél oda elmentünk az Árkádba a fagyishoz, és melegszendvicsezés után rendeltünk egy óriás fagyikelyhet közösen. Én kicsit tartottam, mert Fecim annyira finnyás, hogy ha valaki beleeszik az ő ételébe, már rá se tud nézni. Igaz ez fordított esetben, mikor a kakaóport lopkodja titokban a dobozból, nincs így. Szóval nekiestünk a fagyinak, és nagyon sikeres volt a dolog. Sok-sok gyümölcs, fagyi....

Este Koli 5 hét után újra az emeleten aludhatott az ágyában. Fecó megágyazott neki, Valcsival visszahordták a plüssállatokat. Fecó még egy kispárnát is tett a lábához, hogy arra tegye pihenni. Azért előtört a gondoskodó szív-lélek gyerek.

Úgy néz ki ezen is túl leszünk valahogy, igaz még a szaladgálás várat magára.

Iskolában mondták páran, hogy azért nálunk mindig történik valami, remélem most jó időre szünet következik. Elég volt a decemberi agyrázkódás Fecóval kórházban, majd rá 1 napra Koli fejbeütése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése