Hajrá Apa!

Sokáig gondolkodtunk karácsonykor, tényleg jó ötlet-e a gyerekeknek megvenni a Playstationt. Megvalósult az ötlet, és csak dícsérem magamat. Most éppen Sega Rally-t játszanak az apjukkal. Feri hazajött, a nem kicsit agyleszívó napja után, láttam jól esett azt mondania a gyerekeknek, hogy játszanak. Ez abból áll, hogy kiválasztanak egy kocsit, majd indul a verseny. Apa vezet, a három gyerkőc pedig hangosan drukkol neki, időnként beszaladnak hozzám, hogy milyen ügyes volt apa, éppen nyert. Olyan édesek ilyenkor. Ok, azt is lehetne mondani, hogy miért nem társasoznak. Szokták azt is, de Ferinek mostanában nagyon nehéz napjai vannak. Gondolom nem ő az egyetlen ebben a gazdasági helyzetben. Hazajön, lerogy és kezdi pihentetni az agyát, élvezve a gyerekekkel közös játékot. Rallyversenyeznek, és elfelejtődik a munka. Most rájuk se szólok, hogy le kellene feküdni, szabad néha eltérni a szabályoktól, főleg, ha apázhatnak.
Hétvégén én is közöttük ültem, és magávalragadott a versenyláz, még én is játszottam. Olyan jó volt csak ott ülni és közösen játszani.
A másik kedvencük a Madagaskar játék. Mindenki játszik a saját nevén, de a másik játékát végignézik, segítenek egymásnak. Gyönyörű a grafikája, és nagyon kis aranyos a játék. Nincs benne verekedés, nekik való. Szerencsére még tudom koordinálni, hogy mivel játszhatnak, és még nem igénylik, hogy értelmetlen brutális játékokkal játszanak.
Mióta megvettük ezt a játékot, nem is játszanak a számítógépen, illetve tv-t is alig néznek, és ezt is nagyrészt hétvégén, de elég ritkán.

Megyek én is szúrkolni apának. HAJRÁ APA!