Kolcsinak 3 hétig fekvőgipsze volt, így nem tudott iskolába járni. Fecó rendületlenül hozta a feladatokat, és helyettesítette őt. Az osztályfőnökük Réka néni mesélte, mennyire látszik Fecón, hogy nincsen ott a Kolos. A vagány fiam elcsendesedett, sokszor csak a helyén ücsörögve társalgott a többiekkel. Mindig nagyon jó testvérek voltak, és egymás hiányát még ha nem is beszélnek róla, nagyon megérzik. Érdekes, hogy ezt Fecinél sokkal jobban észre lehet venni. Én igazán ezt csak akkor tapasztaltam, mikor elmentünk újra síelni, igaz Kolos nélkül. Fecóra rá sem lehetett ismerni. Látszott rajta, hogy élvezi a síelést, a közös utat, de nem olyan volt, mint szokott. Komoly, értelmes fiú lett belőle. Sokszor mondta, hogy hiányzik Koli, de azt is észrevettük, rajta, hogy kezd kibontakozni, és nagyon jót tesz a viselkedésének a magány. Jókat beszélgetett a felnőttekkel, és Valcsi társaságát is élvezte. Úgy néz ki azért jó oldala is van a lábtörésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése