Egyre jobban megértem, miért jár az ikres anyukáknak gyermekeik beiskolázásának decemberéig gyes, illetve miért lehetünk főállású anyák a legkisebb 8 éves koráig. Ma volt az első nap, hogy valamelyik gyerkőc az elmúlt 3 hét alatt ne lett volna otthon. December óta volt agyrázkódás, lábtörés, hányás, hasmenés, totokgyulladás, és még most lesz csak vége a májusnak. Azt nem tudom melyik munkahely fogadná el.
A legjobb az volt, mikor bárányhimlősek lettek. Pár éve beoltattam őket, hogy ha lehet legfőképp a karácsonyi szezonban ne kapják el ezt a fránya betegséget. Hát nem így történt. Úgy néz ki ez az oltási széria nem volt a legjobb, így november másodikával elkezdődött a 3 hónapos hercehurca. Még jó, hogy ovisok voltak. Kezdte Koli, Majd Fecó, utána Valcsi. De az egész nem záródott le ezzel a kis aprócska kéthetenkénti megbetegedéssel, ami az oltás miatt alig pár pöttyel járt csak, hanem a legyengült immunrendszerük minden egyéb betegséget elkapott. 3 hónapon át, valamelyik mindig beteg volt. Mikor végre úgy nézett ki senkinek semmi baja nincsen, indultunk az oviba, Valcsi megszólalt, hogy fáj a hasa. Már jött is minden kifelé. Nagyon "élvezetes" hónapok voltak, végül azért kilábaltak.
Nem vagyunk beteges típusok, de ha elindul, nincs megállás. Most remélem hosszú időre újra a végére értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése