Mesztegnyő

Ezt a falunevet először 4 éve hallottam. Az oviban szerveznek már évek óta egy hetes tábort a középső és nagycsoportosoknak. 5 nap, 4 éjszaka busszal, teljes ellátással. Egy bökkenővel, szülő nélkül. De ez valóban nagy bökkenő? Aki egyszer már járt ebben a táborban, annak bizonyára nem. Fiaim háromszor, Valcsi már második éve vesz részt barátaival. Busszal mennek, mi integetünk, ők integetnek, szülők egy része sír, izgul, gyerekek nevetnek, mindenki várja már azt az egy hetet 3 ovónénivel, mióta tudja, hogy mehet. Folyamatos téma közöttük, és mivel mi már 4. éve részt veszünk őszintén sajnálhatja, aki igazi ok nélkül nem engedi el a gyerekét. Volt már itt olyan is, akiről kiderült, anyuka nélkül még nem aludt. Nem okozott gondot, átsétált az ovó nénihez, vele aludt. Megoldották.

Reggel felkapják a gumicsizmát, irány reggelizni. Azóta mindig azt hallom, hogy jó lenne, ha mi is olyan finom vajat ennénk, mint ott volt. Délelőttönként kézműves foglalkozás van, délután hatalmas kirándulás, hol kisvasúttal, hol lovaskocsival, de unatkozni, soha sincsen idő. Este vagy rókavadászat van, hol tüzet ugranak át, amit még a legbátortalanabbak is élveznek kis segítséggel.

Minden évben elmennek kirándulni a Katica tanyára, ezen a játszótéren, még én is szívesen ugrándoznék.

Csoportunkban van egy kislány, nagyon aranyos, de nem beszél. Talán emiatt is kevés a barátja, igen félénk. Nagyon meglepődtem, mikor év elején édesanyja felírta a listára. Erre kiderült, annyit áradoztam Mesztegnyőről, hogy én beszéltem rá. Mikor hazaérkeztek a gyerekek, sugárzott a kislány arca a boldogságtól. Édesanyja megköszönte, hogy rábeszéltem, Valcsikám pedig elmesélte, hogy megbarátkoztak Ancsival, és már beszélget velük. Azt hiszem már ezért is megérte.

Egyszer anyósommal mi is elmentünk megnézni ezt a Somogy megyei kis falut, mert nem messze a szintén ritkán hallott Libickozmán nyaraltunk egy vadászfogadóban az erő kellős közepén. Olyan jó, hely, még a mobiltelefonok sem működtek.

A táborban a gyerekek teljes önnállósághoz szoktak, mikor velünk voltak legközelebb, maguknak pakolták ki a táskát, berendezték az éjjeliszekrényt. Idén nagyon sajnálkoztak, hogy ők már nem mehetnek, még az iskola sem szervez elsősöknek erdei iskolát, így kimarad.

Tavaly, mikor mindhárman elutaztak, még ovis korukban, kivittük őket a buszpályaudvarra, elköszöntünk, mi beültünk a kocsiba, és meg sem álltunk Prágáig, amíg vissza nem értek mi is kikapcsolódtunk egy kicsit. Szerintem életemben nem ittam annyi sört mint ott, de nagyon jól esett. Egy kicsi romantikus szállodában laktunk a vár alatt, és nagyon sokat sétáltunk, illetve kitaláltuk, hogy megpróbáljuk a TOP 10 sört kipróbálni. Igaz nem jött össze, de legközelebb folytatjuk.