Valériák napja

Valcsika igazi szerelemgyerek, szoktuk mondani. Egyáltalán nem terveztünk még az ikrek után ilyen hamar tesvért, de neki mégis jönnie kellett. Még azt is tudom róla, hogy mikor fogant, már akkor tudtam, hogy most lett valaki, és nem is akartam tenni ellene, neki meg kellett születnie.

Kezdetekben nem akartam kislányt. Nem is tudom miért, de nagyon nem bántam meg, hogy mégis az lett. Azt, hogy kislány, a születése pillanatáig titokban tartottam. Az ikrek nemét sem kérdeztük meg, így Feri szerette volna, ha a harmadikról is csak a születéskor tudja meg. Sajnos nekem az ultrahangos elmondta, így hosszú hónapokig ez csak az én titkom volt. Bárkinek elárultam volna, hamar kitudódik. Még az utolsó napokban is hagytam Ferit, hogy had találgasson fiúneveket, mert a Valéria már eldöntött volt. Érdekes volt az egybeesés, még az élte első pillanata is a hasamban Valéria napon kezdődött. Jól is áll neki ez a név.

Ez itt egy béka, Valcsi várja, hogy herceg legyen.

Nagyon édes volt már születése óta, sírni csak tényleg akkor sírt, mikor valami baja volt. Legédesebben a fiúk szobájában aludt, mikőzben ők rajcsútoztak.

Mindig szerettem volna, ha lett volna egy bátyám, neki ez megadatott, nem is egy. A srácok is nagyon szeretik, minden hülyeségben benne van, de azért macerálják és nevelgetik rendesen. Persze ő nem hagyja magát. Baknak született, így amit a kis fejében eltervez, véghez is viszi.