Apa Barna papával már egy hónapja megszervezték, hogy közösen elmennek a Magyarország-Portugália meccsre és természetesen a srácokat is viszik magukkal.
Mikor elérkezett a nagy nap, a srácok számára még mindig meglepcsi volt a dolog. Sajnos Valcsika mikor táncról hazaértünk, kikotyogta, de még akkar sem hitték el. Mikor levittem a ruhájukat, hogy kezdjenek öltözni, tudatosult bennük, hogy ez igaz.
Kolim annyira örült, hogy megjegyezte ez mennyire klassz dolog. "Anya ez csodálatos, ide nem mehet el mindenki, és én ott lehetek."
Igazán kicsit attól tartottunk, hogy Koli fogja végigunni a dolgot, de mégsem így lett. Ő volt a vezérszurkoló, végig ordított és végig szúrkolt a magyaroknak függetlenül mindenkitől. Fecónk felvette a ritmust, ő csak mikor mindenki drukkolt, akkor kiabált. Csodálatosan érezték magukat, és annak ellenére, hogy éjfélkor kerültek ágyba, mégis simán keltek reggel.
Természetesen az iskolában mindenkinek elújságolták, hogy hol voltak, de hát miért ne lehetnének büszkék erre.
Valcsikánk neheztelt kicsit, hogy ő nem lehet ott, de két gyerekkori kedvenc Grimm mesémmel vígasztaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése