Mikor szembejött egy lovaskocsi, biztos hülyének nézhetett minket, hogy mit keresünk itt. Gondoltuk Béla a csúcsról figyel távcsővel minket, hogy sikerült a vicce, újra valaki beugrott neki.
Hát ez majdnem be is jött, Feri egyszercsak eldobta biciklijét, és szaladt rötyögve vissza, hogy itt a Béla. Túravezetést csinált egy házaspárnak. Jósvafő kipusztult szőlőtőkéit mutatta be egy napos kirándulás keretében.
Bélának nagy mákja volt, mert innentől kezdve elkezdett járható lenni a pálya. Igaz drága Kislányom megszenvedte a földutat, néha elestek Kolossal, de azért hősiesen nyomták apjuk bátorításával. Néha tekertünk, néha pihentünk, gyerekek megmászták az összes vadászlest, ebédnek pedig, mivel semmi ehető nem volt a környéken megettük az általunk vitt és sütött kenyeret.
Mikor kiértünk a földutakról, egy több kilóméteres hosszú lejtő következett. Kicsit izgultam, nehogy elessenek a gyerekek, de megúsztuk, próbáltam visszafogni velük a tempót. Vissza Jósvafő felé megpihiztünk egy pataknál, áztathattuk a lábunkat, míg Laci a gyerekenek íjakt, és tőröket készített fából. Hát igen, ez is kimaradt nekik eddig, de Laci segítségével most pótoltuk.
Jósvafőre visszatérve újra lábat mostak a gyerekek, úgy néz ki ezt nagyon élvezték.
Köszönet Lacinak a gyerekek nemcsak íjat kaptak, hanem rég áhított vágyuk is valóra vállt, horgászhattak is. Utolsó nap a Rakacai víztározóhoz mentünk, ahol hosszas keresgélés után találtunk egy fürdésre és horgászásra alkalmas területet, igaz nyaralók magánterülete volt, így reméltük nem zavarnak el minket. Csodálatos kis hely volt, még a minihalak is felugráltak a pecabotra, így még kapásuk is volt.
Búcsúajándékként Kolos kért magának Aggteleken egy szererencskövet, mondta, neki sosincs szerencséje, így hátha most lesz. Hát bízzunk benne!!!!!!!!!!!!
Nagyon szép és élményekkel teli nyaralás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése