Előítéletek

Sokszor megfogadtam már, hogy próbálok dolgokról nem azonnal véleményt alkotni, és elfelejteni az előítéleteimet. Előfordul, hogy dolgokról olyan határozottan állítok valamit, hogy a végére már én is kételkedem a dolgokban, és teljesen megváltozik a véleményem. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb már nem így lesz. Szerencsére ez egyre ritkább, de még mindig előfordul.
Egyik ilyen eset volt, mikor a srácok bekerültek az ovodába. Vezetőnő tanácsára a Méhecske csoportot választottuk. Nekem nagyon szimpatikusak voltak az ovónénik, csak a dadus nénivel nem voltam kibékülve. Hetekig rágódtam ezen. Ez csak addig tartott, míg az első nap után meg nem ismertem. Ezúton, mégha nem is olvassa soraimat kérnék tőle bocsánatot, legjobb példám ez, mennyire nem lehet első ránézésre megítélni valakit. Kedves Szilvi néni, a csoport Szilvi nénije. Imádja mindenki, Kolim is imádta, mindig bebújt az ölébe, igaz el is veszett, mert Szilvi néni nem egy vékony típus, de mindig nevet ezen, hogy Koli eltűnt, mikor hozzá bújt.

Mikor Fecó első heteit töltötte az iskolában, a fiúk próbálták megvívni hatalmi harcukat, így Fecóm is kitett magáért, pár feketepontja egyike mellett a következő bejegyzés szerepelt. "Padtársa kezébe szúrta a ceruzáját." Nem voltam elájulva, igaz a padtárs is benne volt a játékban. Már az első közös kiránduláson a kisfiú anyukájától kaptam pár keresetlen szót, pedig tudom Fecó nem ilyen. Azóta egy feketéje sincsen, és a magatartása is példás. Igaz ez nem annak köszönhető, hogy szelíden ücsörög a padban, hanem nagyon tudja, hogy hol, hogyan kell viselkednie. Mostanában harcol a fiúk egy része ellen, mert neki nincs kedve a Star Wars játékhoz, persze ahhoz sem, hogy a lányokat támadja, inkább melléjük áll. Gondolom azért ez annak is köszönhető, hogy szeret bevágódni náluk. Nem baj, legalább kerüli a konfliktusokat, ami nem mindig megy tökéletesen. Szilárd buliján sikerült újra összetűzésbe keveredni azzal a kisfiúval, akinem a ceruza a kezében landolt. Miután hárman támadtak rá, ő megvédte magát, mire a kisfiú sírógörcsöt kapott. És persze mindez akkor történt, mikor az anyuka már megérkezett. Drága Fecó, még fokozta a dolgot, elkezdte piszkálni. Édesanyám mindig azt mondja, két szülő sose szóljon bele a gyerekei vitájába, mert a gyerekek egy óra múlva már újra együtt játszanak, a szülők örökre összevesznek. A kisfiú anyukája pedig azt mondta, hogy az ő fiának nem érti, de mindig más a barátja. Ez persze természetes. Reggel Fecó pedig elmesélte, hogy Peti meg szeretné őt hívni a születésnapjára, de édesanyja nem engedi, azt mondta neki, hogy Fecót nem hívhatja meg. Azért édesek a gyerekek, mindent visszamondanak. Hát igen, most mi is megkaptuk az előítéletet, de ennek biztosan így kellett történnie.

A harmadik említésre méltó eset pedig az influenza elleni oltással kapcsolatos kálváriám volt. Mára eldöntöttem a tutit, és érdekes, megnyugodtam. Én őszintén szólva teljesen ellene voltam az oltásnak. Volt is kit megkérdeznem, meg nem is. Nagyon szerettem a régi gyermekorvosunkat, a Fábián doktornénit, (ő is egy előítélet, valaki nagyon szereti, valaki pedig nagyon nem, nála nem volt átmenet) de ő megbetegedett, a régi száma nem üzemelt már, valahogy elkeveredtünk. Tőle 100%-osan elfogadtam volna a választ, és nem kérdőjeleztem volna meg. Az oltásokkal kapcsolatban voltak már érdekes eseteim, így nem nagyon hiszek mindegyikben. Beadattam a bárányhimlő ellenit is, mégis mindhárman megkapták. Tavaly pedig már megvettem az influenza ellenit, mégis úgy döntöttem, hogy nem adatom be nekik. Határozott állásponton voltam most is, mikor megkérdeztek, hogy nem. Mondtam, amit hallottam, amit a média sugallt róla. Én mint laikus nem is tudtam, miért ne mondjak igent, csak a nemet hajtogattam, de ez a nem, nem igazi nem volt. Mindig kicsit bizonytalan nem. Iskolában is Szilvi elmesélte, hogy neki már megvannak a vakcinák, de még nem döntöttek. Miután blogjában olvastam az álmatlan éjszakáiról, nekem is az volt a tegnapi. Reggel megkértem Ferit, hogy hívjon fel két ismerőst, Komáromi Zolit, aki a Háziorvos kamara elnöke, illetve Lehoczky Péter barátunkat, aki pedig a Jahn Ferenc Kórház igazgatója, és kérdezze meg őket. A válaszuk egyértelmű igen volt, ők már meg is tették, és mindenkinek tanácsolják a beadatást. Elkezdtem új szemmel látni a dolgokat, és így olvastam utána az interneten, és találtam is néhány érdekes cikket az origon és másutt is. Aztán persze Feri is elmesélte, amit elfelejtett mondani, hogy nálunk a cégnél is lesz oltás, már ki is ment körlevélben, és a kollegáknak kifizetjük, aki kéri. Mondta, ő is beadatja és természetesen előttük, így már nekem is megoldódott, mert kicsit ódzkodtam, hogy hogy oldom meg. Zoli mondta Ferinek, hogy nem attól kell félni, hogy megbetegszik és nem gyűri le, hanem megteheti-e, hogy hetekre kiesik a munkából szezonben. Nagyon sok vevő fordul meg nálunk az ország minden területéről, én is sokat vagyok mostanában a Flórán, és anyut sem tehetem ki annak, hogy véletlenül megbetegszünk. Összetettem minden gondolatomat, és persze még felhívtam Ildi barátnőmet, keresztfiam anyukáját, és döntöttem. És ahogy eldöntöttem, tényleg úgy éreztem, hogy ez így jó, és nem éreztem azt a vacilálást, amit a nemnél. Kicsit szégyenlem is magam, és újra megfogadom, mert ez tanulságos volt, hogy elfelejetem, és próbálom elkerülni ezeket a határozatlan előítélettel teli megnyilvánulásaimat, főleg, hogy ezek nem is az én véleményeim voltak, csak felvettem. Legjobb tényleg gyakrabban csak hallgatni, és meghallgatni, amit azért kicsit még gyakorolnom kell.
Visszatérve az oltásra, mi beadatjuk, de azért remélem senkinek sem lesz semmi baja, még azoknak sem, akik nem mellett döntöttek. Gyerekekkel is megbeszéltük, mert azért ebből őket sem lehet kihagyni.