Régen nem szerettem a fagyit, már csak ha ránéztem is, azonnal begyulladt a torkom. Amikor a suliból akartam lógni, mert volt időszak, mikor ez is előfordult, ettem egy adag fagyit, másnap elmentem a háziorvoshoz, és lett pár nap iskolaszünetem, melyről persze édes szüleimet nem nagyon tájékoztattam. Rég volt..., az is szép időszak volt.
Már az oltások beadása előtt is kicsit éreztem a torkomat, de nem nagyon törődtem vele. Talán el is múlt volna, ha véletlenül ki nem nyitom a fagyasztót, melyből édesen mosolygott rám egy magnum fagyi, majd másnap egy másik. Talán az immunválaszom is az oltásra rájátszott, így csütörtök reggelre eléggé megfájdult a torkom, de hát menni kellett dolgozni, illetve délután indultunk Ferivel Németországba. Kimentünk levizsgáztatni a kocsiját Regensburgba. Nagyon szép kis városka, sokat sétáltunk, mert annak ellenére, hogy a torkomon kívül a fejem is iszonyatosan fájt, lázas nem voltam. Persze azért a fájdalomcsillapító volt, hogy hatott. Azért is örültünk ennek a kis túrának, mert újra kibővíthettük Feri cipőtárát. Itthon a 47-es lábára már meg sem kisérel vásárolni. Bementünk egy boltba, ahol sikerült is kiválasztania 7 párat. Ennek én is roppantul örültem, mert 2 évre újra kipipálhattuk ezt a feladatot. Nem egy vásárlásmániás, ezért nem is untatom azzal, hogy nekem is nézzünk ruhákat, azt inkább sógornőmmel tudom le. Olyan kellemes éttermek vannak ebben a kisvárosban, itthon ezeket nagyon hiányolom. A sebességkorlátok nélküli német utakon, még a kocsit is kipróbálhatta, 260-nal persze csak egyszer mentünk egy kicsit, mert azért azt nagyon ki kellett próbálni.
Hétfőn munka közben viszont teljesen elrepedtfazekosodott a hangom. Mondtam is este a gyerekeknek, hogy próbáljanak jól viselkedni, mert nem tudok ordítani, illetve a meseolvasás helyett együtt megnézünk egy mesét. Ezen jót derültek, Fecó elszaladt teát főzni nekem, Koli megágyazott a nappaliban és készített egy kis harapnivalót, és kérték, feküdjek le hozzájuk, majd ők ápolnak engem. Olyan drágák voltak, végre én sem tüsténkedtem, hanem nyugodtan lefeküdtem közéjük, és pihentem. Nem mondom, hogy nem esett jól.
Ma pedig drága fodrászomék szórakoztak rajtam nagyon jókat, mikor megszólaltam. Szeretek hozzájuk járni, fiatalok, profik, és mindig jó a hangulat náluk, persze bókokkal is mindig ellátnak mindenkit.
Este pedig Feri elvitte uszodába a gyerekeket helyettem, vagyis mostanában ötösben jártunk, és mi is bementünk szaunázni és úszni. Ma ezt kihagytam hála a torkomnak, így nyugodtan elkészíthettem a vacsorát. Imádom az itthoni nyüzsit, de azért ez a csönd is jól esett.
Azt, hogy mikor fogom kifeküdni ezt a dolgot nem nagyon tudom, de egy anyuka sohasem lehet beteg, így már nem is érzem magamat rosszul. Szombaton az iskolában sportvetélkedők vannak, és mivel jelentkeztem, így addigra teljesen toppon kell lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése