2010. február 18., csütörtök

Behavazva

Az idei tél nem kiskanállal mérte idén a hó mennyiségét. Mint külvárosban élő család, nem panaszkodhattunk szépségében egy percig sem. Mostanra kezdett olvadni a hó, ami már nem a szépségét mutatja a télnek, de annál inkább a tavasz közeledtét.



Idei tél a hólapátomnak is sok munkát adott. Biztos furán hangzik, de valahogy szeretek havat lapátolni, még annak ellenére is, hogy saroktelkünk lévén ez nem kis munka. Szerencsére a gyerekek is besegítettek a nekik vásárolt kisebb hólapáttal.
Téli kedvenc elfoglaltságuk az Igluépítés volt, ezt már annyit gyakorolták, hogy nagyon profi technikával felépítettek egyet a kertünkben is.


Mostanság én is nagyon behavazódtam. Régebben elképzeltem, hogy milyen jó lenne dolgozni. Próbálkoztam is egy kis ideig, hetente 4-szer ki is jártam a céghez napi 8 órában. Nem okoztam mindig osztatlan sikert, mikor Feri hazajőve gyakran üres hűtőt talált és egy ingerültebb feleséget, mert nem sikerült semmit elvégeznem. Hoszzú hónapokba és megannyi könnybe tellt megértenem, hogy választanom kell a Hétpettyes és a család között. Feri nem azt kérte, hogy otthon ülő, "munkanélküli" feleség legyek, hanem próbáljam meg megtalálni azt az optimális munkával töltendő időt, ami nem megy mindannyiunk kárára. Sokszor az is problémás volt, hogy hazahoztuk a munkát, vagyis csak én hoztam haza, Ferimnek pedig itthon már egyáltalán nem volt ezek megvitatásához kedve. Mostanra teljesen helyreállt az egyensúly, nem is értem, miért ágáltam annyira ellene. Bizonyos munkákat én végzek, de csak olyanokat, melyek nem igényelnek sok időt, illetve húsvéti és karácsonyi szezonban hetente 2-szer besegítek a Flórában. A cégnél lévő fotózások nagy részében is kiveszem részemet, így januárban és augusztusban a beérkező új mintákat és az elkészült bemutatótermet, mig februárban és októberben a 2 napos virágkötészeti bemutatón fotózom. Ezen a héten is itt vettem ki a részem.



Ezek mellet édesanyámat is próbálom gyakran látogatni, vele és édesapámmal eltölteni legalább 2 napot egy héten, hétvégén pedig a gyerekekkel meglátogatni. Édesapámnak vannak olyan bölcsességei, amelyeket nem feledek, és mostanra kezdem is talán egyiket-másikat megérteni. Az egyik nagyon is ezzel kapcsolatos. Mikor barátai arról beszéltek, hogy kinek utazott külföldre a gyereke élni, apu azt mondta: Ő nem örülne, ha mi elutaznánk, ő nem azért fektetett belénk annyi energiát, hogy amikor nekik lesz majd egyszer szükségük ránk, ne legyünk ott." És ez az idő most elkövetkezett. Sajnos...
Mostanság a gyerekek is egyre többet kell foglalkozni, nem mintha eddig ez kevés lett volna, de mindig találunk ki újdonságokat. Hol egy farsang, egy fellépés, egy betegség, egy buli, egy családi ünneplés...stb.

Már mindannyian nagyon várjuk a jövő heti síelést, talán ez a kis kikapcsolódás újra erőt ad, hogy feltöltődve indulhassunk neki a tavasznak.
"Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erölködnek és tiltakoznak."
Imádom a havat és a téli sportokat, de ha hazajövünk akkor már szeretnénk újra elővenni a bicikliket és a görkorit, mert most már annak jött el az ideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése