2010. március 5., péntek

Fecó, én megvédelek



Még jókat nevettem akkor, mikor az óvodában drága Fecóm kijelentette, hogy ha ő nem lehet a fiúcsapat vezetője, akkor ő kiszáll és inkább csajozik. És tényleg így is tett. Játszott azért a fiúkal is, de a bandázásban nem vett részt. A vezér ott egy Peti nevezetű kisfiú volt. Ez a kisfiú, aki nála egy évvel idősebb volt, vette át az irányítást, és annak ellenére, hogy ő lett a csapatfőnök, mégis egy szorongó, iskolában nem barátkozó, visszahúzódó, talán mondhatom, de nem meggyőződésből, de valamiért kicsit "lelki" sérültnek is tűnt nekem. Megmagyarázhatatlan miért, mert gondoskodó, jó családból származott, de mégis meglepődtem, mikor édesanyja mesélte, hogy ők négyen alszanak együtt éjjelente a gyerekekkel. Talán kezdtem érteni.

Aztán eljött az iskola. Nagyon örültem, hogy milyen jó az osztályközösség, a gyerekek mennyire szeretik egymást, és milyen jó, hogy a srácok harc nélkül elvannak egymással. Hát ez így is volt második elejéig. Ekkor újra két hangadó, mikor elkezdte hajtani a lányokat, Fecóm nem a srácok mellé, hanem ellenük állt és a lányokat védte. Persze ez nem tetszett nekik, de Fecómat ez nem nagyon érdekelte. Vagyis azért a lelke mélyén nem tudta hová húzódjon. Elérkezett egy osztálykirándulás, mikor is Koli lebetegedett. Először azt hittem, hogy Fecómnak ő hiányzik, és azért sétálgat egyedül, kerülve a fiúkat, akik harcosat játszanak, és inkább csapódik ismét a lányokhoz. Később összerakba a képet, már akkor nem volt minden rendben. Nem tudom annak köszönhető-e, hogy kezdett kiemelkedni a többiek közül, például a mezei futóversenyen is mindegyiknél jobban teljesített, és az iskolában is nagyon aktív, melynek meglátszik az eredménye. Mikor Kolim mesélte, hogy megkergették a fiúk az udvaron, le akarták fogni, de ő kitalált valamilyen cselt és elmenekült, még szintén nevettem. De mikor Fecóm elsírta magát egyik este, hogy őt bizonyos gyerekek nem szeretik, és megkergették, lefogták, és rúgdosták, azért már kicsit elszállt az agyam. Tehetetlen voltam, nem tudtam miért van ez, talán Fecó is tud néha agresszív lenni, igaz leginkább, mikor kihozzák belőle. Persze azt is elmesélte, hogy néha beárulja az osztálytársait. Hát igen, ez nem szép, próbáltam is megmagyarázni neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, barátot nem árulunk be. Hát igen, de ennek is hol van a határa. Örültem, mikor bementem, és láttam, hogy azért azokkal a fiúkkal, akikre panaszkodott, beszélget és játszik.

Akkor már kezdtem meglepődni, mikor Koli elmesélte, hogy a Réka osztálytársnőjüket a Fecóval és a Szobonya Gergővel meg kellett védeniük, mert a Peti és az Alex rugdosták a lányöltözőben, mert nem tetszett neki, hogy bejönnek oda a fiúk.

Bomba nálam akkor robbant igazán, mikor kedden sietve a gyerekekért Fecó zokogva jött be. Próbáltam lehiggasztani, már mindenki minket figyelt, mert zokogva mesélte, hogy bárki elesik, mindig őt hibáztatják, szabálytalanul játszanak, és Alex teljes erőböl mellkason rúgta a labdával. Mikor egy anyuka, aki látta az eseztet is elmesélte, hogy Fecónak van igaza, dönthettem volna úgy, hogy akkor bemegyek a tanárnőhöz. Én kicsit gondolkodtam, de csak oda jutottam, hogy valahogy ez a két erőszakos vezérguru ellen valahogy szép szóval fel kellene lépni, és nem hiszem, hogy ez az én dolgom lenne. Féltettem Fecót, mert tudtam, még tudja tűrtőztetni magát, és míg kérem, nem csap oda, de nem sok kell ahhoz, hogy kérjem, védje meg magát. Azt is elmesélte, hogy mindenkivel ilyen csúnyán viselkednek.

Tudom, hogy Fecóm sem egy szent, de ha kérem, ő próbálja kerülni a rendbontókat, de mit tegyen, ha utánamennek. Azért hihetetlen, hogy egy másodikosról beszélek. Nem hiszem, hogy ebben a kórban még nem lehet velük erről értelmesen beszélni. És Réka néni ma meg is tette az iskolában, mert megkérdezte őket, hogy kinek milyen problémája van. Kérte, hogy az ő osztályában ne legyen háború. Azért érdekes, hogy Fecóm mesélte, hogy a szünetben odamantek hozzá hárman, és megkérték, ne haragudjon rájuk. Kis Drágám persze mondta nekik, hogy ő megbocsát. Kolim pedig mikor ezt mesélte, kijelentette, hogy "nem baj, majd ő megvédi Fecót" Hát igen, ez az igaz barátság. Olyan testvérszeretet, ami tényleg irigylésre méltó. Két külön kis lény, de abban megegyeznek, hogy ha kell, kiállnak egymásért. Mikor beírattam őket, sejtettem is ezt a leosztást, Fecóm kicsit magának való lesz, de Kolim mindig ott lesz mellette. Talán ha nem járnának egy osztályba, kicsit magányosak is lennének. Mi lenne velük ilyen helyzetben?.

1 megjegyzés:

  1. Emma mesélt a "panasznapról". Szerintem, mint oly' sok minden mást is, Réka néni nagyszerűen oldotta meg a helyzetet. Ettől persze nem biztos, hogy hosszútávon megoldódnak Fecó és a triumvirátus összeütközései, de mindenesetre Réka néni jó példát mutatott arra, hogy miként is kell(ene) a konfliktusokat kezelni!
    Puszi,

    Szilvi

    VálaszTörlés