Aggteleki Nemzeti Parkban jártunk 1.

Nagyon régi vágyam volt már, hogy végre elmenjünk közösen a gyerekekkel az Aggteleki cseppkőbarlangba. Gyerekkoromban sátoroztunk ott szüleimmel, és nagyon kellemes emlékeim vannak a hellyel kapcsolatban. Amúgy is nagyon szeretem a barlangokat, hiszen pár évig barlangásztam is hobbi szinten, igaz ez azért kicsit más. Ildi barátnőmékkel közösen megszerveztünk egy 4 napos túrát. Vendégszobákban laktunk, és ettünk, amitől nem 100%-ig voltunk elájulva, de nem erre szeretnék emlékezni, így ezt nem is részletezném.

Már indulásunk napján felfedeztük Aggteleket, annak is játszóterét és barlangját. Innen egy 1 órás túrát lehet tenni, melyen bevezetőként részt is vettünk. Még az 5 gyereket is lekötötte a túra, nagyon érdeklődve figyelték a kisérő előadását. Másnap reggelre a jósvafői oldal 2 órás túráját terveztük be.

A gyerekek már előre megtervezték, ki melyik szobában alszi. Egy emelet volt a mienk, négy szobával. Fecó, Koli és Legus aludt együtt, míg Valcsinak Boti jutott. Nekem természetesen Feri, nem is panaszkodom.

Este mikor végre ágyba tuszkoltuk a gyerekeket, leültünk kicsit borozni, és megtervezük a másnapot. Feri talált egy jó programot Jósvafőn, kenyérsütéssel egybekötött falusi séta és kirándulás. Túravezető: BÉLA.

Másnap gyalogosan elindultunk Jósvafőre, majdnem lekéstük a barlangvezetést, mert valami nagyokos áttette a jelzéseket, és így kicsit eltévedtünk. Még én is tátottam a barlangban a számat, annyira szép volt. Ez az oldal sokkal tisztább, itt fehérebbek a cseppkövek. Abban a teremben, ahol a koncertek szoktak lenni, a vezetőnk lekapcsolta a világítást. Hát félelmetes lehetett ide először még fáklyákkal lejutni. Kicsit eszembe jutott, mikor én barlangásztam, és sötét, szűk járatokon keresztül kúsztunk, másztunk hosszú órákon keresztül.

Gyors ebéd után megérkezett az a bizonyos Béla, akit még azt hiszem sokáig fogunk emlegetni. Végigsétáltunk az erdőn keresztül, végül eljutottunk egy saját maga épített kis helyre, ahol megkezdődött a kenyérsütéshez való felkészülés. Gyerekek gyúrtak, dagasztottak, szitáltak, mindezt Béla vezetésével, mi felnöttek bele sem szóltunk. Hihetetlen hogy foglalkozott velük. Az öt elevenség csak bámult, és tett mindent úgy, ahogy kellett.

Amíg váruk, hogy megkeljen a kenyér, elvitt minket megmutatni Jósvafő nevezetességeit. Azért hihetetlen, hogy a 3 lóval hogy be tudta adagolni nekünk, hogy az egy ménes, és a faluházat is, mit egy hatalmas épület. Imádtuk Bélát, ettük a szavait. A semmiből egy napos kiselőadást tartott és még érdekes is volt.

A faluházban még a pottyantós WC-t is kipróbálhatták a gyerekek.

Azért Valcsi nem volt annyira elájulva. Emlékszem nálunk is ez volt a telken, mielőtt bementem kisöpörtettem apukámmal. Ma már csak nevetek ezen.

Majd lassan elkészült a kenyérlángos és a kenyér is. Gyerekek nagy örömmel fogyasztották.

Utolsó sétaként Béla elvitt megmutatni nekünk a templomukat, illetve a temetőt. Még arról is tudott előadást tartani, hogy hol volt egy hatalmas fa, és most mi van a helyén. Gyerekekkel együtt ettük a szavait, de azért kitaláltuk, hogy Laci barátunk, aki Nagykovácsiban lakik, ott is ki fog találni valamit, és ő lesz a helyi BÉLA. Van 2 libájuk, az lesz a libatelep, és hasonlók. Este 9-ig faltuk a szavait, és még arra is rávett minket, hogy másnap biciklivel nyugodtan tehetünk egy túrát, már ő is volt 100 fővel is. Izgatottan vártuk.