Fecó született előbb, persze csak egy picit, Fecó volt a nagyobb, nem kicsit, Fecó mászott hamarabb, Fecó állt fel hamarabb, Fecó csinált mindent előbb, de nem biztosan, ellenben Koli kivárt, de utána neki minden ment. Valahogy Fecó mindig "szerencsésebb". Neki sikerül kitűnőnek lenni, igaz Koli csak a némettel maradt le, Fecónak sikerül jobban futnia, Fecónak sikerül nem eltörnie a lábát, és még sorolhatnám. Nem könnyű Fecó testvérének lenni, ha csak ezt néznénk. Csodálom is Kolit néha, és próbáljuk elhumorizálni a helyzetet.
Tavaly, mikor még csak százalékos volt az értékelés, és Kolimnak néha pár százalékkal rosszabb lett néha elkedvetlenedett, mert Feci kijelentette, hogy ő mindenben jobb. Koli kapott is az alkalmon, hogy visszavágjon, mikor neki sikerült valami jobban. Persze azért csak olyan testvériesen. Meg is beszéltük, hogy nálunk Fecó a legszebb, a legokosabb, a legszuperebb, és mindenki csak második lehet. Még akkor is, ha jobb valamiben, de mi kineveztük Fecót az örök legjobbnak. Ez már nem esett annyira jól neki, de Koli azóta nevetve mondja, hogy ha jobban is teljesített, mint Fecó, hogy azért ő csak második. Talán őt nem is flusztrálja ez annyira, inkább ösztönzi. Ezzel szemben Fecón nagyon látszik, hogy nem szeret veszíteni, és azt sem ha nála valaki jobb. Hát ezt is meg kell szoknia.
Tegnap megkapták az olvasás felmérőt, és kérdeztem Kolit, hogy sikerült? Boldogan mondta:
"Anya ötös lett, és képzeld, Fecónak csak négyes, és én jobb lettem, mint ő!"
És anyai szívem igazán örült, mint mindig, mikor Kolim kicsit jobban teljesít.
Fecónál pedig néha nem baj, ha bekap egy rosszabb jegyet, mert jó, ha érzi, hogy valamit tennie is kell a jó jegyekét, igaz még ha ez azon is múlik, hogy olyan szólásokra kell jelentést találnia, amit még én sem ismerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése