Búcsú az ovitól

Hát ez a nap is eljött, mikor Valcsikám is végleg elbúcsúzott az ovitól. Egy éve még nem tartottam iskolaérettnek, de tavaszra komoly nagylány lett. Eufórikus hangulatról nem igen beszélnék a ballagással kapcsolatban, végletekig sajnálom, hogy az eddig jól bevált, és minden szülő által várt közös évzáró-ballagás műsort így lerövidítették. Panaszaimat ezzel lezárom, ne ez maradjon meg emléknek.

A kis "egyközösverses" búcsú után kivonultunk az udvarra, és a miáltalunk betanított kis verssel fűszerezve elbúcsúztattuk a gyerekeket az óvo néniktől és Szilvi Dadus nénitől. Már évek óta elterveztem Valcsikámnak egy verset, így ő azt tanulta be:

Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

Versmondás után a gyerekek elültettek egy kis fát közösen, örök emléknek, hogy itt jártak. Nagyon kedves kis ötlet volt, élvezték is a ballagók, a lapátot pedig emlékként megkapták.



A műsor után egy kis uzsonna következett, ezután pedig közös gyereknapot tartottak a többi csoporttal, ahol voltak bohócok, arcfestők és természetesen ugrálóvár is.
Valcsika leginkább barátnőivel rohangált. A 3 grácia sok-sok közös évet töltött el itt együtt. Remélem ha tehetjük mi szülők, segítjük megtartani ezt a barátságot.