Adott egy olyan csapat, aki a legnagyobb lelkesedéssel várja nap-mint nap a gyerekeket, és hetente egy nap mesevilágban töltik közösen napjaikat. Itt egy napba annyi minden belefér, mint ami néha egy heti ovis életbe nem nagyon sikerült eddig. (ez sem panasz igazán) Mióta Valcsika ide jár, elkezdett rajzolni, énekelni, verseket mondani itthon. Mikor kérdeztem, ezt hol tanulta, mindig a Varázsovi volt a válasz. Nem volt olyan péntek, mikor nem szeretett volna menni, és nem volt olyan péntek délután, mikor elég későn mentem volna érte, és nem akart volna mégis maradni. Én is szívesen töltöttem volna el pár napot itt, olyan jó volt reggelenként, mikor Sanyi bácsi vidáman, örömmel fogadra a gyerekeket. Persze nem csak Sanyi bácsijuk volt, aki néptáncot tanított, hanem Boti bácsijuk, Szilvi, Zsuzsa, Ági, Vera, Orsi és nem utolsó sorban Erika nénijük is, aki létrehozta ezt a fantasztikus gyerekbirodalmat.
Zárásképpen pedig a gyerekek egy közös műsorral készültek, melyre az Erzsébetligeti színházba voltunk hivatalosak. Megmutatták a gyerekek, milyen szépen táncolnak, énekelnek, játszanak közösen és zárásképpen Boti bácsi vezetésével az eddig egymást nem ismerő csoportok közösen előadtak egy dalt, melyhez ki háromszöget, ki csengőt, azaz miden csapat más hangszert használt.
A műsor végén Erika néni köszönte meg a szülőknek, hogy a gyerekeket ilyen figyelemmel hallgattuk, de leginkább mi tartozunk hálával, hogy gyermekeink milyen csodás évet élhettek át velük.Valcsika annyira megszerette őket, hogy szeptembertől népdalkörre, és kézműves foglalkozásra, mint kisiskolás újra járni fog hozzájuk.
Kívánom Erikának, hogy még sokáig elvarázsolhassa a gyerekeket műhelyében.
Valcsikáék minden pénteken ezzel a kis dallal kezdték a napot:
"Jó napot, jó napot! kívánok,
ébrednek bennünk a nagy álmok,
nyílik a szívünk a jóra,
váltsuk most eggyütt ezt valóra."
Nem csoda, hogy elvarázsolva érezte magát egész nap!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése