Május is volt -1

Május az egyik kedvenc hónapom. Több okból is. Talán végre érezhetjük, hogy kezd tavaszodni, virágba borulnak a fák, és végre elővehetjük a nyári ruhákat, és színt gyűjthetünk. Sajnos ez az idei májusra nem volt elmonható, olyan fránya idő volt, hogy még talán a fűtést is bekapcsoltam volna, ha a festés miatt nem szerelték volna le a radiátorokat. Hát igen érdekes az időjárásunk. Vagy halálra fagyunk, vagy döglünk a kánikulában. Nem mondhatnám, hogy túl nyugodtan kezdtem ezt a hónapot, de annyi programunk volt, hogy szinte rohantak a percek, a napok. Csak azt vettem észre egy napból, hogy már el is telt, és a hetekkel is így voltam.

Május első napjait Feri szüleivel bükki apartmannunkban töltöttük, ahol megnéztük apósom új szőlőültetvényét Csepregen. Drága gyerekeim már azonnal ráizgultak a dologra, és tervezték, hogy milyen növényt és hová fogják ültetni. Élvezettel rohangáltak a lucernásban, és nagyon tetszett nekik, mikor el is tűntek benne.

Valcsikám a következő héten is folytathatta nomád vidéki életét, mert hétfő reggel elbuszozott Mesztegnyőre ovis barátaival.

Május második hétvégéjén, egy szép esős napon, mint már megszokhattuk, hogy esik, Timi barátnőm és kis családja jöttek el Franciaországból haza, hogy Lillácskát megkereszteljék.
Timi már régóta él Párizsban, oda sodorta az élet, ott talált magának munkát, és egy szerető férjet is, és azóta már 2 csodás kislányt, hogy ne unatkozzanak, ha úgy alakulna. Annak, hogy a keresztelőre hazajönnek, nagyon nyomós oka van, Timi nagymamája, aki idén tölti be a 106. életévet. 106 év, nagy idő, mikor született 1904-et írtunk. Lenne mit mesélnie az elmúlt évekről.


Kicsit megijedtem, mikor Timi engem kért fel keresztanyukának, mert azért ugye olyan sokat nincsen módunkban találkozni, de azért kicsit örültem is. Ő megnyugtatott, hogy a különböző rokonokkal sem találkozik sokkal többet, így ne izguljak.
Valcsikát is elvittük a kereszetelőre, így nagyon összebarátkoztat Hanna babával is. Lillával is próbálkozott, de ő még csak szemmel élvezte a világot. Hanna viszont annyira jóban lett Valcsival, el sem akarta engedni a kezét, vitte mindenhova, csak vele foglalkozott.




A keresztelő Timiék lakásában volt, nagyon kis hangulatossá sikeredett így, valahogy jobb szeretem ezeket az igazabbnak hitt szertartásokat. (a mi esküvőnk is egy kis szigeten volt Seregélyesen, oda jött el a pap) Persze azért az ünnepi ebédre egy étterembe mentünk. Mindig csodálom Nordinek családi összetartozását. Annak ellenére, hogy szinte a világ minden táján élnek, mégis sikerül egy-egy eseményre, ha nem is az egész családot, de egy részét összehozni. A keresztapa sem a szomszédból jött, Hussin, szintén marokkói, ő Nordine gyerekkori barátja.
Éppen a napokban gondoltunk vissza pár évvel ezelőtti közös tervünkre, hogy hegyet mászunk Tanzániában. Hanna, akit már akkor évek óta szerettek volna, közbeszólt, és világra kivánkozott. Azóta már 2 babájuk van, így Timi példa lehet sokak számára, hogy nem szabad feladni, csak tényleg kicsit kűzdeni és tenni kell a dologért.