Toscan nyaralás - 3

Ez a hét már inkább a kikapcsolódásról szólt, de azért nem unatkoztunk most sem.
Nagyon szerettük a medencénket, fürödtünk, amikor csak tehettük, reggel, napközben, és este, a gyerekeket szinte ki sem lehetett hozni a vízből.
Valcsika megtanult hátraszaltózni,

a skacok pedig vizilabdázni.

Egyik este pedig Feri azzal futott be, hogy vigyem a gépet, és nézzem mef Fecót és Valcsit. Ültek a törölköző alatt figyelték a denevéreket és beszélgettek. Ez náluk nagyon ritka, mert Valcsika inkább Kolival van barátibb viszonyban, ilyen összebújásra, talán egy kezem elég megszámolni, hányszor volt példa.

Nagyon jót tett nekik, hogy ilyen sokat együtt voltunk, sokkal barátibb lett közöttük a viszony, és ebben a 2 hétben alig hallottam veszekedést hármójuktól.

A héten is nagyon szép tájakon jártunk, elmentünk egy kis hegyi túrára, Castilla de Chianti és Radda környékére, mely helységek a Chianti borvidék főbb falvai. Megnéztük a legközelebbi kis falvakat is,
Barberinoban vacsoráztunk, és egy napra elmentünk Montalcinoba és Montepulcianoba.
Útközben....
Ez a környék a brunello borok fő termelőhelye. Ellátogattunk Máté Ferenc borászatába is, ő egy erdélyből idetelepült borász. A gyerekeket egy kiscica, és az aranyhalak, miket a borok kötöttek le leginkább.
Talán Montepulciano volt leginkább az a hely, ahol Koli először megkérdezte, meddig maradunk. Igazán ez volt az első város, ami az én tetszésemet sem nyerte el annyira, de megbocsátható ez 2 hét alatt egyszer. Az is lehet, hogy kicsit elég volt a városokból, de az is lehet, hogy kicsit vágytunk már haza, és éreztük, hogy már nincs sok hátra kis családi nyaralásunkból.

A héten még egy nagyon kellemes élményünk is volt, kedves barátaink szintén Toscanaban nyaraltak, így meglátogattuk őket népes csapatunkkal. Összesen 7 gyerek, jó kis termés 2 családtól, volt mit sütögessenek a fiúk, és erre a nagy munkára koccintani is kellett, nehogy kiszáradjanak...

Egészségetekre!!!!!!!!!!!!!

Míg a gyerekek lubickoltak a medencében, Szilvivel mi is tudtunk kicsit trécselni, milyen jó, hogy már nem kell a gyerekek után kajtatni, annyira önjáróak lettek. Mindenki olyan jól érezte magát, hogy alig tudtunk haza indulni, és újra éjszaka értünk haza.

Éjszaka, amiből volt 14, előre soknak tűnik, utolag nagyon hamar eltelt. Gyönyörű nyaralás volt, megbeszéltük, megismételjük, ha nem is újra itt, de visszatérünk ide is egyszer, mert hiába gondoltam idáig, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyre kétszer eljöjjünk, de mikor nézem a képeket, eszembe jut, mennyi mindet lehetne még Toscanaban tenni, és mennyi minden kimaradt még.

Toscan nyaralás - 2

Sienaban július 2-án pénteken rendezték meg a Palio nevezetű egyik legnagyobb ünnepet. Ez egy olyan lóverseny, mikor a lovasok nyereg nélkül versenyeznek képviselve a város 1-1 kerületét. A versenyt óriási vigasságok előzik meg, neve pedig abból ered, hogy a nyertes egy paliot-t, azaz zászlót kap jutalmul.
Nagy örömünkre, sikerült kicsit tudatosan, de erre a napra tennünk a sienai látogatásunkat. A lovasversenyt Siena központjában a Piazza del Campon rendezik meg. Ez a tér körül sok-sok keskeny utcácska található, de mindegyik hol emelkedik, hol lejt, mert a város 7 dombra épült. Hatalmas élményben volt részünk a verseny előtt, mikor a zsúfolt utcákon először meghallottuk a dobpergést, amit zászlóvivők, középkori lovagruhába öltözött gyalogosok és lovasok kísértek. És ez nem egysze, majd 10-szer vonultal el előttünk különböző csapatok. Dobpergés, zászlólengetés, feldobás, elkapás, taps, folytatás, újabb csapat. Mi csak hömpölyögtünk a tömeggel, de nagyon élveztük.

Magát a versenyt a hatalmas tömeg miatt nem vártuk meg, csak tv-ben néztük, de talán többet is láttunk így belőle, mert mint hallottuk, több ezren zsúfolódnak össze a piazzan a kb 90 mp-es verseny miatt.

A mi jutalmunk Sienaban pár fagyi, finom pizza, és pasta volt, illetve hazaérve egy jó kis fürdés a medencében, rápihenve másnapra, amikorra is Arezzo és Cortona került fel kiránduló listánkra.

Ez a hét kicsit pihenős is volt, kicsit mozgalmas is, de Arezzot semmiképpen sem akartuk kihagyni, mert így részesei lehettünk egy igazi olasz régiségvásárnak.

A városból túl sokat nem láttunk, de nagyon hangulatos volt, ahogy az utcákon végig kipakolták a vásárosok a portékáikat, és mi túristák csak bámultuk a sok csecse-becsét. A gyerekek kaptak fejenként 20 Euro-t, nekik segítettünk lealkudni a kiválasztott dolgokat. Senki nem tért haza üres kézzel.

Hazafelé Cortonába is ellátogattunk, persze egy jó kis vacsorával kezdtük.

Cortona Toscana egyik legrégebbi városa, tele kis szűk utcákkal, sikátorokkal. Alig tudtuk a gyerekeket megállítani, annyira élvezték a rohangálást ezekben a le-fel emelkedő utcákban. Este a főtéren egy kivetítőn még meg is néztük az aktuális VB meccs végét, és csak utána indultunk haza, ami szintén nem volt zökkenőmentes, mert hála nekem, és a fantasztikus térképünknek, sikerült majdnem eltévednünk. Vagyis miután újra nem láttak a kívánt táblát az egyik keresztezpődésnél egy ideig azt hittem, újra hibáztam, majd mikor majdnem visszafordultunk, kiderült, teljesen jó az irány. Jó későn értünk haza, de nam hagyhattuk ki az éjszakai fürdőzét, új apparmant lakók örömére, melyet ettől kezdve minden éjszaka megismételtünk. Nem csak mi voltunk a medencénél, mert mint kiderült 3 denevér kedvenc éjszakai ivóhelye a medence, azoknak, akik a mi teraszunk felett lógnak éjszaka.

Vasárnapot újra pihenéssel töltöttük, így csak este indultunk újra útnak, mert Monteriggióni nevű városkában, amely igazi kis gyöngyszem, szintén volt egy fesztivál, és nem hagyhattuk ki.

Monteriggioni a dombtetőn.

A program itt is evés-ivás, zene, jókedv. Az estét egy felvonulás zárta, középkori ruhába öltözött emberek, gólyalábakon táncoló tűznyelők, és tüzes botot forgató táncosok. Este 11-ig nem is tudtunk elszabadulni innen.

Kolos kalodában.
Kicsit fárasztó volt első hetünk, de kihagyhatatlan, szép helyeken jártunk, és még fogunk is....

folyt.köv.....

Toscan nyaralás - 1

Ferim már régóta nyaggatott egy közös családi 2 hetes nyaralással Olaszországba. Az ötlet nekem is tetszett, de nem mertem bevállalni ezt még egy éve. Sajnos idén már nem volt olyan ok, amiért ne mehettünk volna el.

Kedves Kollegánk Csepeli Laci nagy Toscana FAN, már 6 éve minden nyáron 2-3 hetet eltölt ott, így teljes mértékben hagyatkozhattam rá, melyik szállást ajánlja. A képek alapján azonnal beleszerettem a helybe, így nem csoda, hogy szabad időpontjuk csak nyár elején volt. Kicsit sűrű volt így a program, de nem bántuk meg.

Az út hosszú volt, kicsit tartottunk is tőle, mert gyerekekkel ilyen sokat még sosem mentünk. A forgalom szerencsére gyér volt, és mivel nem voltam fáradt, 450 km-t én is bevállaltam. A gyerekeken nagyon meglepődtünk, mert teljesen problémamentesen bírták végig a majd 10 órát. Mikor megérkeztünk Toscanaba, csak tátottuk a szánkat, milyen csodás tájakon mentünk keresztül. Firenzét elhagyva, kis hegyi falukon vezetett utunk Poneta felé.

Mikor megérkeztünk egy szürke kapu elé, nem sejtettűk azt a csodát, ami belülről fogadott minket. Kitárult a kapu és mi csak ámultunk:

Első pillanatok.

Ezért a képért azért felkeltem reggel 6-kor.

Itt laktunk mi.

Konyhából a nappali.

Már akkor éreztük, csodálatos 2 hétben lesz részünk.

A házhoz természetesen lovarda is tarozott és 3 kutyus, akiket a gyerekek azonnal szívükbe zártak, persze a kutyák is őket és a labdáinkat is, és a vacsoránkat is. Kinda minden étkezéskor megjelent kuncsorogni. Hát nem lehetett neki nem adni.

Második napont nagyrészt az utazási fáradalmakat próbáltuk kipihenni és az éléskamránkat feltölteni Poggibonsiban. Élveztük a medencét, és hamar előkaptuk a tollasütőket, és kezdetét vette a szinte mindennapos vizilabda csata is.

Csak ámultunk milyen gyönyörű helyen lakunk, és milyen nyugalom vesz itt minket körül.

Másnap San Gimminano-ba mentünk, mint első kirándulási célpont.

Meglátni és megszeretni. Hát igen, nem hiába nevezik a "gyönyörű tornyok" városának. A kis utcákon sétálva, mintha a középkorba csöppentünk volna vissza.

Valcsi nagy örömére a torony sem maradt ki.

Persze azért a gyerekek kedvére is tettünk, így a fagyi többször egy nap elmaradhatatlan része volt a kirándulásnak.

Már előre úgy készültünk, hogy a gyerekekkel nem mehetünk minden nap városnézni, így a 4. napot nagyrészt szintén otthon töltöttük, mert másnapra terveztünk egy egész napos kirándulást Pisa és Lucca környékére.

Pisába már kicsit többet kellett utazni, de hamar beleszerettünk ebbe a városba is. A smaragdzöld pázsiton álló ferdetorony mellet csodálatos vallási épültek vannak. Persze ezekbe is bementünk. A Duomo még a gyerekeket is lenyűgözte. Olyan jó látni, hogy azért kezdenek nyitni a világ felé, és érdeklődnek aziránt is, amit látnak.

Számomra ez a kis tér olyan volt mintha sok hatalmas épületet összeraktak volna egy kis helyre, és mégis nagyon tetszett. Hiába tudtam a ferdetöröny paramétereit, mégis kicsinek tűnt számomra. Mikor a lépcsőn metünk felfelé, teljesen olyan érzés volt, mintha mi is dőlnénk az épülettel.

Végre most mindenki felnézett rám!!!!!!!!!!!!

A játék azért itt is mindenekelőtt volt. Még szerencse, hogy a melegben át lehetett hűlni egy kicsit. Persze Valcsi csurom vizes lett.

Pisaból kerülővel indultunk el Lucca felé, mert a könyv ajánlott egy panorámaútvonalat. Számunkra ez kihagyhatatlan volt, nagyon szeretjük a kis hegyi utakat. Sajnos azért lett volna kihagyható rész is, de becsúszott a Pinokkió park, aminek csak egy nagy hibája volt, 1956-ban építették, és azóta megtartotta eredeti formáját. A gyerekek azért élvezték.

Nagyon sajnáltam, hogy az öreghidat, Ponte della Maddalena-t csak naplemente után értük el.

Azért lefotóztam.

Luccaba este értünk, kicsit azért ott is sétáltunk, és az Amfiteátrum főterén megehettük a beigért fagyinkat. Kis csapatunk elfáradva indult útnak hazafelé.

Fantasztikus térképünknek köszönhetően, ami Feri szerint tökéletes, csak a kisebb helységek nincsenek feltüntetve rajta, és a jó kis olasz útjelzőtáblák miatt kicsit el is tévedtünk, de nem először. Hazafelé egy kisvárosban éppen nagy fesztivál volt. Megkérdeztük ekkor már kevésbé lelkes gyermekeinket, szeretnének-e koncertre menni.

-Szerintem anya már vannak ott elegen, és nézd, még mennek is oda sokan, így mi ne menjünk- mondta kis Koloskánk. Ebben maradtunk, és nagy nehezen haza is értünk.

Másnap a nap nagy részét pihenéssel töltöttük, volt is mit az előző nap után. Azért jól esett egy kis pihi is, így a srácok modellautóinak estünk neki, amit nővéreméktől kaptunk. Leginkább mi dolgoztunk, nem a gyerekek lustaságából, de nem volt egyszerű az ügy.

Azért, hogy a ezen a napon se maradjunk kirándulás nélkül, késő délután bementünk Firenzébe. Nagyon szerencsések voltunk, mert itt sem volt parkolási gondunk. Igaz először kicsit eltájékozódta, és egy elővárosban parkoltunk, de újraterveztük, visszasétáltunk a kocsihoz, és beljebb mentünk. Azért itt is jobb lett volna egy használható térkép.

Firenze egy nagyon szép hangulatos városka.
Ponte Vecchio

Ezen a hídon iparosok laknak és itt űzik mesterségüket, az üzletek a hídra épültek. Éppen naplementében értünk oda, kicsit kiélvezhettem a fotózást is.

Hazafelé felmentünk a Piazza Michelangelo-ra, ahonnan naplemente után felülről láttuk a várost. Kicsit tudatlanul autóztunk, nem sejtettük, hogy ide jutunk, de azért még én is meglepődtem, mikor egy hatalmas előttem lévő szoborra felnéztem, és Dávid nézett vissza rám.

Terveztünk még egy napos kirándulást ide, de ez a melegnek és a sok csodálatos másik helyeknek köszönhetően elmaradt. Szerintem a gyerekek nem is nagyon bánták, és talán inkább nekünk is gyerekek nélkül kellene eljönnünk ide.(is)

folyt. köv.

40 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ünnep a családdal

Természetesen azért a családi buli sem maradhatott el. Feri már régóta nyaggatott, mennyire jó lenne elmennünk Karlovy Vary-ba. Ő csak hallott róla, én már jártam ott édesapámékkal még gyermekkoromban. Emlékeimben élnek a szép házak és az ivókutak, ahol a kirakott poharakból elvéve sorra lehet iszogatni és kóstolni a vizet. Az ízét szerencsére már elfelejtettem.

Mikor Feri édesapjával tervezgettük a bulit, és ő felvetette menjünk el közösen pár napra valahová, neki is tetszett az ötlet, így kerestem egy szép szállodát, és már hónapokkal előtte lefoglaltuk 3 éjszakára. Ferinek sokáig nem is mondtunk semmit, de azért az utolsó héten megemlítettem neki, esetleg ne beszéljen meg 25 tárgyalást arra a hétre, mert mindet le kell majd mondania.

Hétfő reggel itthagyva Budapestet és a rettenetes időjárásunkat, elindultunk Csehországba. A távolság nagy volt, de mégis élvezetes. A szállást kicsit nehezen tudtuk megközelíteni, mert hatalmas felújítások voltak a közelgő filmfesztivál miatt, de nem csüggedtünk. A végeredmény pazar volt. Hotel Romance, Puskin. Már a neve is az orosz jelenlétre utal, de mikor megtudtuk, hogy a 120 szállodából 110-nek orosz tulajdonosa van, már értettük miért ilyen csodálatos, és gazdag város ez. Még szebb, mint emlékeimben.

A sárga legmagasabb szállodában laktunk.

Szobaleosztás után, hamar belevetettük magunkat a városnézésbe, és gyorsan ki is szemeltük vacsoránk helyszínét, amit persze Sveikről neveztek el. Üde színfoltot vitt kis csapatunk a vendéglő életébe, még a szakácsok is lejöttek megtekinteni, ki ez az "olaszos" csapat.

Szerencsére itt Fecó már teljes erőbedobással ehetett mindent, mert nem elfelejtendő, hogy indulás előtti éjszaka kitaccsolt mindent, izgalmassá téve indulásunkat. Nem baj, már megszoktuk. Szerencsére csak gyomorrontása lehetett, az előző napon elfogyasztott töménytelen mennyiségű ételek miatt, amit akkor bulizott ki, mikor édesapámmal és nővéremékkel ünnepeltük szintén közösen az éppen aktuális ünnepelteket.

Másnap kitaláltuk, hogy a városi siklóval felmegyünk a hegyekbe, és apróbb brainstorming után, mikor sikerült közös nevezőre jutnunk, nekivágtunk szép, de annál kalandosabb túránknak.

Kirándulótérképünk
A toronyban

Kiscicát is találtunk

Valcsika a botot még a városban is magával cipelte

Volt ott minden, elsőként egy jó kis söröző állatkerttel, ahol sikerült megörökítenem ezt a gyönyörű pávát,

majd séta, dombmászás, virággyűjtés, botszedés, futás, lemaradás, elfáradás, és sok-sok kilóméter, melynek végére a térképen feltüntetett, jól megérdemelt kis kocsmánkat vártuk. De csak várhattuk, mert zárva volt. Aztán újra nyakunkban vehettük a lábainkat, és elcaplattunk a legközelebbi helyi vasútig, ami azért szerencsére megérkezett, és azzal bejutottunk a városközpontba. Ekkor láttuk meg valójában, mekkora is ez a város, és a fennmaradó távolságot lovaskocsikázva tettük meg.

Nem kicsit örültünk, mikor hazaérkeztünk, de már tudtuk, másnap mivel töltjük a napot. Az este még várt ránk, mert aznap volt az igazi napja Feri születésének. Családjától egy nagyon szép órát kapott ajándékba, az estét pedig egy szomszéd étteremben töltöttük el. Persze azért a gyerekek itt is arattak, megszerezve a söralátéteket, toronyépítő bajnokság vette kezdetét.

Másnap megtekintettük a várost és persze kivetítőn egy kiskocsmában az egyik aktuális VB meccset, negyednap hazafelé menet pedig kihagyhatatlan volt a krusovicei sörgyár megtekintése.

Drága Ferimnek még sok-sok ilyen csodálatos születésnapot kívánok.