Nagyon szerettük a medencénket, fürödtünk, amikor csak tehettük, reggel, napközben, és este, a gyerekeket szinte ki sem lehetett hozni a vízből.
Valcsika megtanult hátraszaltózni,
a skacok pedig vizilabdázni.
Egyik este pedig Feri azzal futott be, hogy vigyem a gépet, és nézzem mef Fecót és Valcsit. Ültek a törölköző alatt figyelték a denevéreket és beszélgettek. Ez náluk nagyon ritka, mert Valcsika inkább Kolival van barátibb viszonyban, ilyen összebújásra, talán egy kezem elég megszámolni, hányszor volt példa.
Nagyon jót tett nekik, hogy ilyen sokat együtt voltunk, sokkal barátibb lett közöttük a viszony, és ebben a 2 hétben alig hallottam veszekedést hármójuktól.
A héten is nagyon szép tájakon jártunk, elmentünk egy kis hegyi túrára, Castilla de Chianti és Radda környékére, mely helységek a Chianti borvidék főbb falvai. Megnéztük a legközelebbi kis falvakat is,
Barberinoban vacsoráztunk, és egy napra elmentünk Montalcinoba és Montepulcianoba.
Útközben....
Ez a környék a brunello borok fő termelőhelye. Ellátogattunk Máté Ferenc borászatába is, ő egy erdélyből idetelepült borász. A gyerekeket egy kiscica, és az aranyhalak, miket a borok kötöttek le leginkább.
Talán Montepulciano volt leginkább az a hely, ahol Koli először megkérdezte, meddig maradunk. Igazán ez volt az első város, ami az én tetszésemet sem nyerte el annyira, de megbocsátható ez 2 hét alatt egyszer. Az is lehet, hogy kicsit elég volt a városokból, de az is lehet, hogy kicsit vágytunk már haza, és éreztük, hogy már nincs sok hátra kis családi nyaralásunkból.
A héten még egy nagyon kellemes élményünk is volt, kedves barátaink szintén Toscanaban nyaraltak, így meglátogattuk őket népes csapatunkkal. Összesen 7 gyerek, jó kis termés 2 családtól, volt mit sütögessenek a fiúk, és erre a nagy munkára koccintani is kellett, nehogy kiszáradjanak...
Míg a gyerekek lubickoltak a medencében, Szilvivel mi is tudtunk kicsit trécselni, milyen jó, hogy már nem kell a gyerekek után kajtatni, annyira önjáróak lettek. Mindenki olyan jól érezte magát, hogy alig tudtunk haza indulni, és újra éjszaka értünk haza.
Éjszaka, amiből volt 14, előre soknak tűnik, utolag nagyon hamar eltelt. Gyönyörű nyaralás volt, megbeszéltük, megismételjük, ha nem is újra itt, de visszatérünk ide is egyszer, mert hiába gondoltam idáig, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyre kétszer eljöjjünk, de mikor nézem a képeket, eszembe jut, mennyi mindet lehetne még Toscanaban tenni, és mennyi minden kimaradt még.
Jó lenne még csak itt tartani a nyárban! Nekünk is tetszett az a délután / este!!!
VálaszTörléspuszi,
Szilvi