Toscan nyaralás - 1

Ferim már régóta nyaggatott egy közös családi 2 hetes nyaralással Olaszországba. Az ötlet nekem is tetszett, de nem mertem bevállalni ezt még egy éve. Sajnos idén már nem volt olyan ok, amiért ne mehettünk volna el.

Kedves Kollegánk Csepeli Laci nagy Toscana FAN, már 6 éve minden nyáron 2-3 hetet eltölt ott, így teljes mértékben hagyatkozhattam rá, melyik szállást ajánlja. A képek alapján azonnal beleszerettem a helybe, így nem csoda, hogy szabad időpontjuk csak nyár elején volt. Kicsit sűrű volt így a program, de nem bántuk meg.

Az út hosszú volt, kicsit tartottunk is tőle, mert gyerekekkel ilyen sokat még sosem mentünk. A forgalom szerencsére gyér volt, és mivel nem voltam fáradt, 450 km-t én is bevállaltam. A gyerekeken nagyon meglepődtünk, mert teljesen problémamentesen bírták végig a majd 10 órát. Mikor megérkeztünk Toscanaba, csak tátottuk a szánkat, milyen csodás tájakon mentünk keresztül. Firenzét elhagyva, kis hegyi falukon vezetett utunk Poneta felé.

Mikor megérkeztünk egy szürke kapu elé, nem sejtettűk azt a csodát, ami belülről fogadott minket. Kitárult a kapu és mi csak ámultunk:

Első pillanatok.

Ezért a képért azért felkeltem reggel 6-kor.

Itt laktunk mi.

Konyhából a nappali.

Már akkor éreztük, csodálatos 2 hétben lesz részünk.

A házhoz természetesen lovarda is tarozott és 3 kutyus, akiket a gyerekek azonnal szívükbe zártak, persze a kutyák is őket és a labdáinkat is, és a vacsoránkat is. Kinda minden étkezéskor megjelent kuncsorogni. Hát nem lehetett neki nem adni.

Második napont nagyrészt az utazási fáradalmakat próbáltuk kipihenni és az éléskamránkat feltölteni Poggibonsiban. Élveztük a medencét, és hamar előkaptuk a tollasütőket, és kezdetét vette a szinte mindennapos vizilabda csata is.

Csak ámultunk milyen gyönyörű helyen lakunk, és milyen nyugalom vesz itt minket körül.

Másnap San Gimminano-ba mentünk, mint első kirándulási célpont.

Meglátni és megszeretni. Hát igen, nem hiába nevezik a "gyönyörű tornyok" városának. A kis utcákon sétálva, mintha a középkorba csöppentünk volna vissza.

Valcsi nagy örömére a torony sem maradt ki.

Persze azért a gyerekek kedvére is tettünk, így a fagyi többször egy nap elmaradhatatlan része volt a kirándulásnak.

Már előre úgy készültünk, hogy a gyerekekkel nem mehetünk minden nap városnézni, így a 4. napot nagyrészt szintén otthon töltöttük, mert másnapra terveztünk egy egész napos kirándulást Pisa és Lucca környékére.

Pisába már kicsit többet kellett utazni, de hamar beleszerettünk ebbe a városba is. A smaragdzöld pázsiton álló ferdetorony mellet csodálatos vallási épültek vannak. Persze ezekbe is bementünk. A Duomo még a gyerekeket is lenyűgözte. Olyan jó látni, hogy azért kezdenek nyitni a világ felé, és érdeklődnek aziránt is, amit látnak.

Számomra ez a kis tér olyan volt mintha sok hatalmas épületet összeraktak volna egy kis helyre, és mégis nagyon tetszett. Hiába tudtam a ferdetöröny paramétereit, mégis kicsinek tűnt számomra. Mikor a lépcsőn metünk felfelé, teljesen olyan érzés volt, mintha mi is dőlnénk az épülettel.

Végre most mindenki felnézett rám!!!!!!!!!!!!

A játék azért itt is mindenekelőtt volt. Még szerencse, hogy a melegben át lehetett hűlni egy kicsit. Persze Valcsi csurom vizes lett.

Pisaból kerülővel indultunk el Lucca felé, mert a könyv ajánlott egy panorámaútvonalat. Számunkra ez kihagyhatatlan volt, nagyon szeretjük a kis hegyi utakat. Sajnos azért lett volna kihagyható rész is, de becsúszott a Pinokkió park, aminek csak egy nagy hibája volt, 1956-ban építették, és azóta megtartotta eredeti formáját. A gyerekek azért élvezték.

Nagyon sajnáltam, hogy az öreghidat, Ponte della Maddalena-t csak naplemente után értük el.

Azért lefotóztam.

Luccaba este értünk, kicsit azért ott is sétáltunk, és az Amfiteátrum főterén megehettük a beigért fagyinkat. Kis csapatunk elfáradva indult útnak hazafelé.

Fantasztikus térképünknek köszönhetően, ami Feri szerint tökéletes, csak a kisebb helységek nincsenek feltüntetve rajta, és a jó kis olasz útjelzőtáblák miatt kicsit el is tévedtünk, de nem először. Hazafelé egy kisvárosban éppen nagy fesztivál volt. Megkérdeztük ekkor már kevésbé lelkes gyermekeinket, szeretnének-e koncertre menni.

-Szerintem anya már vannak ott elegen, és nézd, még mennek is oda sokan, így mi ne menjünk- mondta kis Koloskánk. Ebben maradtunk, és nagy nehezen haza is értünk.

Másnap a nap nagy részét pihenéssel töltöttük, volt is mit az előző nap után. Azért jól esett egy kis pihi is, így a srácok modellautóinak estünk neki, amit nővéreméktől kaptunk. Leginkább mi dolgoztunk, nem a gyerekek lustaságából, de nem volt egyszerű az ügy.

Azért, hogy a ezen a napon se maradjunk kirándulás nélkül, késő délután bementünk Firenzébe. Nagyon szerencsések voltunk, mert itt sem volt parkolási gondunk. Igaz először kicsit eltájékozódta, és egy elővárosban parkoltunk, de újraterveztük, visszasétáltunk a kocsihoz, és beljebb mentünk. Azért itt is jobb lett volna egy használható térkép.

Firenze egy nagyon szép hangulatos városka.
Ponte Vecchio

Ezen a hídon iparosok laknak és itt űzik mesterségüket, az üzletek a hídra épültek. Éppen naplementében értünk oda, kicsit kiélvezhettem a fotózást is.

Hazafelé felmentünk a Piazza Michelangelo-ra, ahonnan naplemente után felülről láttuk a várost. Kicsit tudatlanul autóztunk, nem sejtettük, hogy ide jutunk, de azért még én is meglepődtem, mikor egy hatalmas előttem lévő szoborra felnéztem, és Dávid nézett vissza rám.

Terveztünk még egy napos kirándulást ide, de ez a melegnek és a sok csodálatos másik helyeknek köszönhetően elmaradt. Szerintem a gyerekek nem is nagyon bánták, és talán inkább nekünk is gyerekek nélkül kellene eljönnünk ide.(is)

folyt. köv.