40 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ünnep a családdal

Természetesen azért a családi buli sem maradhatott el. Feri már régóta nyaggatott, mennyire jó lenne elmennünk Karlovy Vary-ba. Ő csak hallott róla, én már jártam ott édesapámékkal még gyermekkoromban. Emlékeimben élnek a szép házak és az ivókutak, ahol a kirakott poharakból elvéve sorra lehet iszogatni és kóstolni a vizet. Az ízét szerencsére már elfelejtettem.

Mikor Feri édesapjával tervezgettük a bulit, és ő felvetette menjünk el közösen pár napra valahová, neki is tetszett az ötlet, így kerestem egy szép szállodát, és már hónapokkal előtte lefoglaltuk 3 éjszakára. Ferinek sokáig nem is mondtunk semmit, de azért az utolsó héten megemlítettem neki, esetleg ne beszéljen meg 25 tárgyalást arra a hétre, mert mindet le kell majd mondania.

Hétfő reggel itthagyva Budapestet és a rettenetes időjárásunkat, elindultunk Csehországba. A távolság nagy volt, de mégis élvezetes. A szállást kicsit nehezen tudtuk megközelíteni, mert hatalmas felújítások voltak a közelgő filmfesztivál miatt, de nem csüggedtünk. A végeredmény pazar volt. Hotel Romance, Puskin. Már a neve is az orosz jelenlétre utal, de mikor megtudtuk, hogy a 120 szállodából 110-nek orosz tulajdonosa van, már értettük miért ilyen csodálatos, és gazdag város ez. Még szebb, mint emlékeimben.

A sárga legmagasabb szállodában laktunk.

Szobaleosztás után, hamar belevetettük magunkat a városnézésbe, és gyorsan ki is szemeltük vacsoránk helyszínét, amit persze Sveikről neveztek el. Üde színfoltot vitt kis csapatunk a vendéglő életébe, még a szakácsok is lejöttek megtekinteni, ki ez az "olaszos" csapat.

Szerencsére itt Fecó már teljes erőbedobással ehetett mindent, mert nem elfelejtendő, hogy indulás előtti éjszaka kitaccsolt mindent, izgalmassá téve indulásunkat. Nem baj, már megszoktuk. Szerencsére csak gyomorrontása lehetett, az előző napon elfogyasztott töménytelen mennyiségű ételek miatt, amit akkor bulizott ki, mikor édesapámmal és nővéremékkel ünnepeltük szintén közösen az éppen aktuális ünnepelteket.

Másnap kitaláltuk, hogy a városi siklóval felmegyünk a hegyekbe, és apróbb brainstorming után, mikor sikerült közös nevezőre jutnunk, nekivágtunk szép, de annál kalandosabb túránknak.

Kirándulótérképünk
A toronyban

Kiscicát is találtunk

Valcsika a botot még a városban is magával cipelte

Volt ott minden, elsőként egy jó kis söröző állatkerttel, ahol sikerült megörökítenem ezt a gyönyörű pávát,

majd séta, dombmászás, virággyűjtés, botszedés, futás, lemaradás, elfáradás, és sok-sok kilóméter, melynek végére a térképen feltüntetett, jól megérdemelt kis kocsmánkat vártuk. De csak várhattuk, mert zárva volt. Aztán újra nyakunkban vehettük a lábainkat, és elcaplattunk a legközelebbi helyi vasútig, ami azért szerencsére megérkezett, és azzal bejutottunk a városközpontba. Ekkor láttuk meg valójában, mekkora is ez a város, és a fennmaradó távolságot lovaskocsikázva tettük meg.

Nem kicsit örültünk, mikor hazaérkeztünk, de már tudtuk, másnap mivel töltjük a napot. Az este még várt ránk, mert aznap volt az igazi napja Feri születésének. Családjától egy nagyon szép órát kapott ajándékba, az estét pedig egy szomszéd étteremben töltöttük el. Persze azért a gyerekek itt is arattak, megszerezve a söralátéteket, toronyépítő bajnokság vette kezdetét.

Másnap megtekintettük a várost és persze kivetítőn egy kiskocsmában az egyik aktuális VB meccset, negyednap hazafelé menet pedig kihagyhatatlan volt a krusovicei sörgyár megtekintése.

Drága Ferimnek még sok-sok ilyen csodálatos születésnapot kívánok.