Elérkezett ez a nagy nap is, hogy reggel minden gyerkőcünk ugyanoda indul, ugyanonnan jön haza. Már nagyon vártuk ezt a napot, Valcsika még nem tudja mi vár rá, habár a skacoktól már ellesett pár dolgot. Persze van benne jó is és rossz is. Vége a reggeli szunyókálásoknak, már nem lehet bármikor odaérni, de lehet új barátokat találni és lehet ismerkedni a betűkkel, olvasni és matekot is tanulni. Találkozni a fiúkkal és a lányoknak az osztályban büszkélkeni, hogy ők a bátyáim!
Ők, akik már a harmadik osztályt kezdik. Számomra ez igazán akkor tudatosult, mikor felírtam a nevük mellé a füzetborítóra, hogy 3/A.
Itt még ők kapták az almácskát 2008-ban.
Kicsit izguló lányunk,
és a nagyon büszke apuka.Kívánom Valcsikának, teljen sok-sok öröme az iskolás éveiben. Igaz ők még csak azt érzékelik, hogy a kötelességeknek meg kell felelniük, állandóan tanulni, és újabb feladatokat elvégezni, de talán egyszer ők is megértik, mennyi szép élmény vár itt rájuk, és a sok megpróbáltatás ellenére is, én már bizton mondhatom, legszebb és legnyugodtabb éveim mégiscsak az iskolapadhoz kötnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése