Januárban Ferivel megláttunk egy szép estélyi ruhát az Art'z Modellben -ez nem a reklám helye- és mivel tudtam, néha előfordul, hogy kell egy ilyen, megvettük. A ruha szépen lógott a szekrényben, az idő pedig mikor magamra kellett ölteni, közeledett. Nem is gondoltam arra a szörnyűségre, ami 2 nappal előtte ért. Felpróbálva a szép ruhát, nem fértem bele. Hát igen. Gondolom ez nem egyedi eset, de engem roppantul szíven ütött. Ok, hogy már nem vagyok 47 kg, mint életem 90%-ban, de hogy ilyen velem is megtörténjen, arra végképp nem számoltam. Mozogni persze sokat mozgok, minden hétfőn agyban elkezdem, de a végére nem marad semmi. Kis átalakítással, 2 napi alig evéssel, azért sikerült a dolog és még elismeréseket is bezsebeltem, de nekem nem tetszett, nem éreztem jól magam. Persze ilyenkor mindenki mondja, hogy milyen csinos vagyok, de az évi +1-2 kg az gyarapodik, és 6 év után ugye az már 10-nél is több. Az is érdekes volt, hogy hiába a nem evés, a súly nem lett kevesebb. Pont egybeesett ez amikoris Ferinek ajánlottak egy győri dietetikust. Meglátogattuk, és keményen elkezdtük az általa előírt napi rendszerességű ötszöri étkezést. És láss csodát, meg is lett az eredménye, mert evéssel, nem éhezéssel sikerült attól az 5 kilótól megszabadulnom, ami pont zavart,és onnan, ahol kellett. A következő meglepetés akkor ért, és már láttam is megérte rászokni a rendszeres egészséges evésre, mikor Valcsinak felhoztam régi ruháimat Halloween közeledtével, hogy mit tudok neki boszissá alakítani, és kezembe kerülve egy szép fekete ruha újra kényelmes lett. Azon azért kicsit meglepődtem, hogy Valcsikámnak egy régi szűk hosszú ruhámat elég volt csak felhajtani, és már jó is volt, de kezdhetek hozzászokni, hogy a 140 cm-es majd 8 éves lányom hamar utol fog érni.
Ruhákkal kapcsolatban a héten még azért egy másik meglepetés is ért, mikor a postás csöngetésére csak felkaptam egy kabátot, ami a fogason lógott. Már rajtam volt egy ideje, mikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez nem is az én kabátom, hanem Fecóé, és ezt nem azért vettem észre, mert kicsinek tűnt. Úgy szaladnak az évek, kezdetben mikor megszülettek, Kolimnak a 46-os ruha is nagy volt, mára pedig Fecó kabátját felvéve észre sem veszem, hogy az nem az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése