Pénteken este letettük Csopakon egy kedves ismerősünknél a kocsit, majd rögtön indúltunk tovább Tihanyba, ahol az első 2 éjszakai szállásunk volt. Füreden azonnal belebotlottunk a Borhetekbe, így kénytelenek voltunk kicsit elidőzni. Sajnos itt a bicikliutat sem lehetett használni, mert a pavilonok és a sok járókelő elfoglalta, de azért pár pohár borral kárpótoltuk magunkat. Tovább már napnyugta után mentünk, így a tihanyi kaptatót sötétben tettük meg, nem mondom, hogy könnyű volt. Nagyon örültünk, mikor megtaláltuk a szállásunkat, lepakoltunk és elmentünk vacsorázni.
Fecóm már akkor panaszkodott, hogy fázik és fáj a feje. A pincérhölgytől kaptam gyógyszert, mert persze nem vittem magammal, tarcsinak, ha este belázasodik. Szerencsére csak hőemelkedés volt, így átvészeltük az éjszakát. Másnap azért beadtam neki neocitránt, így estik teljesen jól volt. Napközben sétáltunk Tihanyban, majd délután elkerekeztünk egy szőlősön át Sajkodra strandolni, majd visszamentünk borozgatni, hattyútetetni és fagyizni Füredre. Persze visszafelé újra megmásztuk a tihanyi kaptatót, mondhatni már sokkal jobban ment.
Másnap továbbindultunk, átkompoztunk Szántódra,
és a tervezett helyett 45 km-t kerekeztünk, egészen Balatonkeneséig. Persze nem hajtottuk a gyerekeket ostorral, volt fagyi, játszás, újságolvasás, kóla, minden, ami kell. Fantasztikus volt látni a Balatont a keleti oldal legsarkából, és hihetetlen volt, visszanézni, hogy mennyit kerekeztünk egy nap. Ezen a részen még sosem jártam, itt csak bicikliút visz, kocsival nem lehet ide eljutni.
Sajnos nem mindenhol volt bicikiút, ez igazán csak ott volt zavaró, ahol a főúton kellett menni. Egyik helyen valami majom Valcsit le is nyomta az árokba, szerencsére csak lassan mentünk.
Kenesén szerencsére találtunk szállást, igaz nem könnyen. Azt hittük a skacok kidőlnek, helyette a panzió kertjében a trambulint strapálták le, és még este társasoztunk is. Nem tudom mennyit kellene menni ahhoz, hogy kifáradjanak. Azért édesdeden aludtak reggelig, mikor végre elaludta.
Utunkat a várható eső miatt egy nappal lerövidítettük, persze ez a 45 km/napnak is köszönhető. Így utolsó napra már csak 26 km maradt. Szerencsére aznap még volt olyan szép az idő, hogy pár órát strandolhattunk is, és fürödtünk is a Balcsiban.
Szerencsére Fecó már a második napon kilábal a nyavajájából, így ez nem zavarta meg a kis túránkat, melyen összességében 110 km-t kerekeztünk. Drágáink annyira aranyosak voltak, egyáltalán nem is nyafogtak, igaz Koli azért néha megemlítette, hogy mennyire hiányzik neki a PlayStationja. Egyre ügyesebbek útközben, már ritkábban kellett mondanom nekik, hogy ne a szembelévő sávban menjenek, és jobb lenne, ha felfelé néznének. Összességében nagyon meg voltunk velük elégedve, Feri annyira fel is dobódott, hogy rá sem ismertek a cégnél. Nagyon örülők, hogy idén a gyerekekkel itthon maradtunk, és kicsit sportosabb programokat szervezünk. Nekem sem árt a dolog azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése