Egyik nap eszembe jutott, hogy előveszem a régi videófelvételeket. Gondoltam Valcsikának megmutatom a kórházi felvételt, talán még én sem láttam. Valcsika születésénél elaltattak, így érdekes volt visszanézni, mikor fürdetik, először öltöztetik kisruhába, és apja először tartja a kezében. Most tudtam meg, hogy Valcsika még ki sem bújt a hasamból, már felsírt. Ahogy apa a kezében tartotta, azonnal elhallgatott, csak néztek egymásra. A kórházban már később én is felvettem kamerára, olyan édes volt, csak feküdt, és nézett. Visszaemlékezve Valcsika sosem sírt. Nagy baba volt, talán ennek is köszönhető, már a kórházban, ezt is a felvételből tudtam meg, 100 grammot evett.
Még a srácok is örömmel ültek oda nézni a felvételeket, a legboldogabbak persze akkor voltak, mikor ők is megjelentek a képen. Még ők sem voltak csak másfél évesek. Most visszanézve, érdekes, mennyire megmaradt az egyéniségük. Koli már akkor is bohóckodott, míg Feci a főnököt játszotta. Valcsika meg csak szép csöndben elnézegette őket.
Másnapokon is elővettünk filmeket, jó kis közös program volt.
Persze Feri természetesen újra felvetette a 4. gyerek elméletét.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése