-Anya, most akkor én úriember leszek?
Hát igen, Fecóm próbál talpig úriember lenni, persze ezt a tulajdonságát leginkább nem itthon, hanem az osztálybeli csajoknál és Réka néninél kamatoztatja, eléggé eredményesen. Egyik dolgozatnál, mikor a megy szóval kellett mondatot írni, Fecó mondata így hangzott. "Réka néni iskolába megy." Kapott is egy mosolygós fejet a mondata fölé. Azért hízelegni nekem is tud, mindent megtesz, hogy csak mellé feküdjek. Igaz előnyeben is van, mert ő bitorolja az emeletes ágy alsó szintét, Kolihoz már nehezebben mászom fel, úgyszint Valcsi galériájára.
Kolim pedig annyira édes, hogy nagyrészt elolvadunk tőle, mikor éppen nem morog, mert azt nagyon tud.
-Anya, van itthon sütink, mert én szeretnék kikészíteni a Mikulásnak egy kis innivalóval.
És a mi drága gondoskodó Kolink még meg is melegítette a tejet, és kiírta egy papírra, hogy a Mikulásé. "Finom volt!"
Mikor Fecó éppen nem az úriember korszakát éli, és éppen megdorgálom valamiért, azonnal fellép védelmére Barna Kolos Ügyvéd Úr, aki Barna Fecó védelmére szakosodott egy továbbképzésen. Még akkor is mellé áll, mikor a leszídás oka Kolos macerálása és kalapálása. Koli a nyafizás után mégis kitalálja, miért ne szídjam Fecót. Nem könnyű nálunk valakit megdorgálni, a másik mindig mellé áll.
Szóval Kolimra panaszom sincsen, mondtam is neki jó férj lesz belőle. Szorgalmas, mindig segít, a jutalomcsokik is őt illetik általában, figyelmes, humoros, kedves, édes..., minden szép és jó. Persze ő nem tágít aziránti nézetei mellől, hogy ő gyereket csak úgy szeretne, hogy örökbefogad, mert akkor nem kell nősülnie.
Hát Valcsi? Nem egyszerű eset. Idén azért volt magára büszke, mert nem mondta el azt a verset a mikulásnak 25 gyerek és 25 felnőtt előtt, amitől tavaly a szék alá sűllyedtünk.
2008. Mikulása"Kiskarácsony, nagykarácsony,
van-e kolbász a padláson,
Ha nincs kolbász a padláson,
nem ér semmit a karácsony,
Jaj de szép az akasztófa,
ragyog rajta a sok hulla,
itt egy sípcsont, ott egy hulla,
jaj de szép az akasztófa"
Idén, mikor megint kiállt, mindenki minket nézett röhögve. Felejthetetlen élmény volt, még Mikulás is meglepődött.
Ma reggelre hozzánk is ideért a Mikulás. Egyszer, mikor nagyon felvilágosultnak érezték magukat a fiúk, kijelentették, hogy ők tudják, hogy nincsen Jézuska, és Mikulás. Ok, mondtam, akkor nincsen, de ajándékot sem hoz senki. Kicsit elgondolkoztak, azóta újra van mindkettő.
Édes gyerekcsivitelésre ébredtünk, boldogan néztek bele a kiakasztott csizmácskába, és szaladtak is le újságolni mit kaptak. Mi csak egymásra néztünk, Feri a "milyen jó lenne még egy" szemével. Utána már nem nagyon hagytak aludni. Meg is fogadtam, ha még a közeljövőben költözünk, hatalmas ágyunk lesz, hogy kényelmesen elférjünk. Igaz Valcsinál nincs akkora ágy, amit nem lakna be. Ritkán, mikor lejön, én kiszorulok, és általában hajnalban Feri is kijön a nappaliba, mert őt is kitúrja.
Estére mi is kaptunk mikulás ajándékot tőlük, a félig megcsappant csokikészletükből nekünk is juttattak.
Délután pedig a nagyszülőkkel közösen ünnepelhettük a Ferenc napot. Fecó konyhatündérem segített a főzésben, már ügyesedik, nem darálta bele a sonkába az ujját. Hála Stahl Juditnak fantasztikus sonkakrémlevest főztem. Ehhez a receptjéhez mindent meg lehetett kapni, és még tudtam is, hogy mi. Anyunak is nagyon izlett, sajnos neki mostanában nem annyira csúszik az étel, de kapott étvágygerjesztőt. Nem tudom minek köszönhető, de egy hete erőre kapott. Anitával összefogtunk, és beszereztünk neki egy-két dolgot. Nagyon jól bírta a délutánt. Így újra jókat nevetett velünk és olyan jó volt ezt látni. Sajnos szeretett apukámat néha le kellett állítani, mikor éppen ecsetelte a nagatívumokat. Anyunak erre nincsen szüksége, de hát azt hiszem az öregedő férfiakra kicsit jellemző már, hogy talán szeretik sajnáltatni magukat. De hát már ezt megszoktuk nála, majd kicsit formálgatom. Kívánok még sok ilyen közös Ferencnapot, úgy érzem, most újra ég a hitünk lángja amit néha kicsit mi is elveszítünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése