Ünnepek 3

Minden évben a szokásos menetrendet követik ünnepeink. Először édesanyámékhoz megyünk karácsonyozni, ahol nővéremékkel közösen ünneplünk, majd onnan átmegyünk anyósomékhoz, ahová Feri huga Klári is eljön. Első napunk így telik.

Kis kitérőként szeretném megemlíteni a MI Sanyi bácsinkat. Sanyit már régóta ismerjük, apósommal dolgozott régen együtt az Ikaruszban. Sanyi élete úgy alakult, hogy egydül él, nem nősült meg. Van neki 3 lánytestvére, mégis minket tekint családjának. Nagyon szeretik őt a gyerekek és mi felnőttek is. Hetente többször is megfordul nálunk, egyik ok, hogy rendbe tegye a kertet, másik pedig hozzon nekünk valamit. Ez a valami mindig időszakos, nyáron a kertjéből málnát, paradicsomot, paprikát, és mindent, amit termeszt, mert szinte mindent csak nekünk termeszt. Évente több kiló málnát is kapunk, és mondhatni isteni. Mikor már leérett a málna, akkor Balatonszelet terem a helyén, és az Aldis alma is mindig nálunk landol, meg persze a kalácsot is mindig rátukmálják, és elhozza nekünk. Ez csak töredéke, üres kézzel sosem jön. Egy ideig próbáltam lebeszélni róla, mára már nem teszem, ő így szereti. Idén volt 65 éves, és mi megleptük. Levittük a tanyára, és csináltunk neki egy kis bulit. Nagyon meg volt hatódva, mondta ennyi szeretetet még sosem kapott senkitől.

22-én ő segített összerakni nekem a pinpongasztalt, szeretem, ha segít nekem, olyan jó vele beszélgetni is. Kérdeztem, hol lesz szenteste, mondta otthon egyedül. Akkor még nem sejtettem, hogy apósok olyan döntést hoz, amin mindannyian nagyon meghatódtunk. Sanyit meghívta magukhoz 24-e estére, hogy töltse velünk az estét. Sanyi elfogadta és nagyon jól érezte magát. Hazafelé olyan aranyosan mondta, hogy neki ez a meglepetések éve volt, és mennyire jó esett ez neki. Néha milyen aprósággal lehet egy embernek nagy örömet okozni.


Visszetérve a délelőttre Anitáéknál voltunk. Megfogadtam, hogy csak "Pozitív" gondolataim lesznek. Szerencsére anyu már egy kicsit jobban volt a kemós hét után, így közöttünk, velünk tudott ebédelni, amit mi készítettünk Anitával. Sajnálta, hogy nem tudott akkora felhajtást csinálni, de kit érdekel ez ilyenkor, a lényeg, hogy együtt voltunk. Szegénykém csak akkor sírta el magát, mikor aputól megkapta a kedvenc Parfümjét, és megígérte neki, hogy igyekszik elhasználni. Olyan jó ilyenkor, hogy a gyerekek ott vannak, mert mind az öten, igaz kettő már nem is olyan kicsi vidámságot vittek a levegőbe, így apuéknak is jó kedvük volt.

Kora estét BArna nagyszülőknél töltöttük hasonlóan jó hangulatban, mint anyuéknál. Idén a gyerekek is nagyon jól viselkedtek, sorolták is, hogy előző évhez képest mik voltak azok, amikkel nem idegesítettek már minket. Az előző év nagyon emlékezetes volt, mert akkor a szülői jézuska kicsit megkésve jött ugyebár, és ezt a gyerekek idén nem nagyon akarták megreszkírozni.
Az ajándékoknak mindenki nagyon örült, még annak ellenére is, hogy idén már nem egy totálisan megpakolt autóval indultunk haza.