Advent második hétvégéje is nagyon sűrűre sikeredett. Péntek este mialatt mi egy alapítványi vacsorán vettünk részt, addig a gyerekek sógornőmmel elmentek megnézni az Artúrt. Nem igazán értem, miért olyan filmeket készítenek, melyben a gyerekek halálra rémülnek.
Éppen Valcsi volt, aki félt, de előző héten, mikor anyósomék elvitték őket a Karácsonyi ének című filmre, mindannyian rettegtek a végére. Sajnos erről a filmről tudtam, hogy ilyen, csak azt nem, hogy megnézik.
Szombaton a gyerekek édesanyáméknál aludtak, mert akkor este egy baráti társasággal tartottuk szokásos évvégi "focibulinkat". Ezekkel a srácokkal focizik Feri év közben. Nagyon jó kis csapat, a szilveszterezni is együtt fogunk velük idén. Szerencsére a gyerekek nem aludtak otthon, így nem volt reggel ébresztő, nem mondom, hogy nem esett jól. Kellett is az alvás, mert utána kezdődött a fekete leves.
Rohanó napok, rohanó hetek, és mégis megálljt kellett intenünk pár napra. Persze azért ekkor sem unatkoztam, mert kitaláltam erre a pár napos itthonlétre is valamit, illetve Kolim is kitalált nekem egy kis programot.
Kolim sajnos kötőhártyagyulladást kapott el, amit még csak elviseltünk volna, mikor valami másik nyavalya is kitört rajta. Anyai megérzésképpen mentem fel megnézni éjszaka őt, mikor felült, és közölte, hogy kér egy tálat. Voltam elég fürge, és a vödörért szaladtam. Megtöltötte. Szegényt nagyon sajnáltam, le is vittem a szobánkba. Ezen az éjszakán nem ez volt nála az utolsó, vagy még 6* hányt. Feri önfeláldozóan szaladgált a tállal, miközben én szegénykét gondoztam. Nem mondom, hogy kialudtam magamat. Feri másnap utazott Hollandiába 3 napra. Szép kilátások, de ez volt.
Szerencsére másnap már ez a baj elmúlt Kolinál, de a szeme nem gyógyult. Egyre csak azt kérte legyek vele és olvassak neki. Azért nem könnyű három napon át feküdni, tv és könyvolvasás nélkül. Szerencsére egy szemorvos ismerősöm kislányával táncolunk, aki hozott is Valcsi táncára másik gyógyszert. Igaz ez a tánc sem volt zökkenőmentes, Valcsika is panaszkodott a hasára. Balettra beküldtem vele egy zacsit, biztos, ami biztos. Hát biztos is volt, mert 20 perc után megjelent kezében a zacsival. Rendes gyerekek, ő utána sem kellett takarítanom. Irány haza, 2 beteg gyerek, Fecó jól volt, Feri viszont már Hollandiában. Jó kilátások éjszakára. Ilyenkor szoktam Ferit megkérdezni, hogy mit csinálnék, ha lenne még egy kis újszülött, amit annyira mondogat mindig. Persze ő csak legyint, hogy úgyis megoldanánk. Persze, megoldanám, mert ő éppen elutazott.
Valcsikának másnap lett volna a karácsonya az oviban. Szerencsére az éjszaka zökkenőmentes volt, a reggelen voltam kicsit tanácstalan. Valcsika felült az ágyban, életvidáman, kipihenten, és közölte, hogy neki már semmi baja, és meggyógyult. Kolim pedig nagyon sírt, mert egyre jobban fájt a szeme. Vele irány az ismerőshöz a MÁV kórház, de mi legyen Valcsival? Mindig itthon hagytam, ha valami kis baja volt, de ez volt az az alkalom, mikor másképp döntöttem. Délben még betelefonáltam, mondták minden ok, jól ebédelt és semmi baja. Azt hiszem jó döntés volt.
Kolika drágánknak pedig sajnos a kötőhártya mellett szaruhártya sérülése is volt, így átment kalózosba és egy napra le kellett ragasztani a szemét.
Neki pedig délután kezdődött az iskolai karácsonya, amire szintén kérdés volt, mit csináljak. Végül ő is ott volt, és hősiesen végigcsinálta az egy órás műsort. Annyira készültek, olyan aranyosak voltak a gyerekek, le a kalappal Réka néni előtt, hogy a tanulás mellett ilyen szép műsort állít össze a gyerekeknek.
Mára már ezen a betegségen is túl vagyunk, egy Varázsovis közös karácsonyozáson is
, illetve egy fantasztikus céges bulin is, mely érdekesen kezdődött, miután leesett hirtelen majd 20 centis hó. Ennek ellenére csak egy ember nem tudott eljönni. Kedves kollegáim még arra is figyeltek, hogy éjfél után felköszöntsenek születésnapom alkalmából. 
Éppen Valcsi volt, aki félt, de előző héten, mikor anyósomék elvitték őket a Karácsonyi ének című filmre, mindannyian rettegtek a végére. Sajnos erről a filmről tudtam, hogy ilyen, csak azt nem, hogy megnézik.
Szombaton a gyerekek édesanyáméknál aludtak, mert akkor este egy baráti társasággal tartottuk szokásos évvégi "focibulinkat". Ezekkel a srácokkal focizik Feri év közben. Nagyon jó kis csapat, a szilveszterezni is együtt fogunk velük idén. Szerencsére a gyerekek nem aludtak otthon, így nem volt reggel ébresztő, nem mondom, hogy nem esett jól. Kellett is az alvás, mert utána kezdődött a fekete leves.
Rohanó napok, rohanó hetek, és mégis megálljt kellett intenünk pár napra. Persze azért ekkor sem unatkoztam, mert kitaláltam erre a pár napos itthonlétre is valamit, illetve Kolim is kitalált nekem egy kis programot.
Kolim sajnos kötőhártyagyulladást kapott el, amit még csak elviseltünk volna, mikor valami másik nyavalya is kitört rajta. Anyai megérzésképpen mentem fel megnézni éjszaka őt, mikor felült, és közölte, hogy kér egy tálat. Voltam elég fürge, és a vödörért szaladtam. Megtöltötte. Szegényt nagyon sajnáltam, le is vittem a szobánkba. Ezen az éjszakán nem ez volt nála az utolsó, vagy még 6* hányt. Feri önfeláldozóan szaladgált a tállal, miközben én szegénykét gondoztam. Nem mondom, hogy kialudtam magamat. Feri másnap utazott Hollandiába 3 napra. Szép kilátások, de ez volt.
Szerencsére másnap már ez a baj elmúlt Kolinál, de a szeme nem gyógyult. Egyre csak azt kérte legyek vele és olvassak neki. Azért nem könnyű három napon át feküdni, tv és könyvolvasás nélkül. Szerencsére egy szemorvos ismerősöm kislányával táncolunk, aki hozott is Valcsi táncára másik gyógyszert. Igaz ez a tánc sem volt zökkenőmentes, Valcsika is panaszkodott a hasára. Balettra beküldtem vele egy zacsit, biztos, ami biztos. Hát biztos is volt, mert 20 perc után megjelent kezében a zacsival. Rendes gyerekek, ő utána sem kellett takarítanom. Irány haza, 2 beteg gyerek, Fecó jól volt, Feri viszont már Hollandiában. Jó kilátások éjszakára. Ilyenkor szoktam Ferit megkérdezni, hogy mit csinálnék, ha lenne még egy kis újszülött, amit annyira mondogat mindig. Persze ő csak legyint, hogy úgyis megoldanánk. Persze, megoldanám, mert ő éppen elutazott.
Valcsikának másnap lett volna a karácsonya az oviban. Szerencsére az éjszaka zökkenőmentes volt, a reggelen voltam kicsit tanácstalan. Valcsika felült az ágyban, életvidáman, kipihenten, és közölte, hogy neki már semmi baja, és meggyógyult. Kolim pedig nagyon sírt, mert egyre jobban fájt a szeme. Vele irány az ismerőshöz a MÁV kórház, de mi legyen Valcsival? Mindig itthon hagytam, ha valami kis baja volt, de ez volt az az alkalom, mikor másképp döntöttem. Délben még betelefonáltam, mondták minden ok, jól ebédelt és semmi baja. Azt hiszem jó döntés volt.
Kolika drágánknak pedig sajnos a kötőhártya mellett szaruhártya sérülése is volt, így átment kalózosba és egy napra le kellett ragasztani a szemét.
Neki pedig délután kezdődött az iskolai karácsonya, amire szintén kérdés volt, mit csináljak. Végül ő is ott volt, és hősiesen végigcsinálta az egy órás műsort. Annyira készültek, olyan aranyosak voltak a gyerekek, le a kalappal Réka néni előtt, hogy a tanulás mellett ilyen szép műsort állít össze a gyerekeknek.
Mára már ezen a betegségen is túl vagyunk, egy Varázsovis közös karácsonyozáson is
, illetve egy fantasztikus céges bulin is, mely érdekesen kezdődött, miután leesett hirtelen majd 20 centis hó. Ennek ellenére csak egy ember nem tudott eljönni. Kedves kollegáim még arra is figyeltek, hogy éjfél után felköszöntsenek születésnapom alkalmából. 
Sajnos valahogy az idei szülinapomon nem voltam csúcsformában, nagyon sok minden zsúfolódott össze az utobbi napokra, de miután Feri meglepett egy "Légy pozitív" kártyával is, így megigértem, hogy betartom.
Összességében sikerült felkészülni az ünnepekre, már nagyon várta Feri is, hogy kicsit együtt lehessünk végre, és kipihenhesse magát.
Miután a fenyőfánk már kedd este szépen díszelgett a nappaliban, és a gyerekeknek már nem kellett iskolába menniük, illetve megérkezett és összeraktuk Sanyi bácsival a meglepcsi pinpongasztalt a pincében, így tényleg felkészülten vághattunk bele az ünnepekbe.
Összességében sikerült felkészülni az ünnepekre, már nagyon várta Feri is, hogy kicsit együtt lehessünk végre, és kipihenhesse magát.
Miután a fenyőfánk már kedd este szépen díszelgett a nappaliban, és a gyerekeknek már nem kellett iskolába menniük, illetve megérkezett és összeraktuk Sanyi bácsival a meglepcsi pinpongasztalt a pincében, így tényleg felkészülten vághattunk bele az ünnepekbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése