Bringatúra

Mostanában nagyon rákaptunk a bringázásra, ha tehetjük kiválasztunk egy hosszabb útvonalat és úgy közelítjük meg a helyszínt. Voltunk már a Népligetben, illetve a Vasúttörténeti Parkban is. Kicsit óckodtam az első alkalommal, nem nagyon bíztam a budapesti bicikliutakban, és a sofőrökben sem. Nálam mindig az elindulás a nehéz, ha már úton vagyok, az már jó. Elől Feri, majd felváltva a gyerekek, és én zárom a sort. Hogy ki az első és utolsó, ott sosincs vita. Középen már annál többször. Fecónak már 24-es biciklije van, így ő akkor is gyorsabb a többieknél, ha nem akar. Valcsi elfogad mindent, Kolinak jót tesz, ha ő a második, mert hajtja, hogy apa mögött mehet.

Szóval elindultunk először a Népligetbe, és nagyon meglepődtem, hogy mennyire szépen ki van építve a bicikliút, még forgalom is alig volt rajta. Szerencsénk volt, mert éppen elkerült bennünket az eső, így a gyerekek még egy jót játszhattak is a játszótéren. Hazafelé már más utat választottunk, ott nem volt mindenütt bicikliút, de azért találtunk nagyon sok szép kis utcát. Kőbányán betértünk egy kis kerthelyiséges étterembe, így a vacsorafőzést is megúsztam.

Gyermekeink már kezdik a biciklizés szabályait betartani, igaz néha, mikor valamelyik éppen szembe ment az ellenkező sávban valakivel, nem kicsit ordítottam, hogy jobbra. Következő elkalommal, mikor a Vasúttörténeti parkba mentünk, már sokkal ügyesebben tartották be a biciklis KRESZ-t. Valcsi kicsit nehezen bírta az elejét, állandóan szomjan akart halni. Sajna nem vittem innivalót, gondoltam, minden utca sarkon lesz mit innia. Hát nem így volt, az első alkalom a park kútja, majd büféje volt. Az esővel itt nem volt annyira szerencsénk, a parkban kapott el, így a kisvasút nem is üzemelt. Visszafelé már a Városliget felé kerültünk, mert odafelé két akadállyal is meg kellett bírkóznunk, ami két felüljáró volt. Hát nekem is bírkózás volt fel-le tolni a bicikliket.

Hazafelé felfedeztünk egy nagyon aranyos pizzeriát, a neve La Guna, zuglóban van egy lakótelepen. Akkora zuhi kapott el minket, hogy másfél órát ott is töltöttünk, de nem bántuk meg, így már sötétben tekertünk haza.

Itthon megbeszéltük, hogy nyáron még többször elmegyünk, akár több napra is közösen biciklizni, már keresem is a nekünk való 4 napos túrát.

Lilla lapáton

Lilla, Fecó első nagy szerelme.




Együtt kezdték az óvodát, együtt is fejezték be. Fecó hűséges, Lilla csapodár. Több fiúnak is hagyta, hogy csapja neki a szelet. Fecó kivárt. Ő kezdetek óta rajongott érte, titokban. Majd mikor színre léphetett, teljes erőbedobással. Sokszor láttam, mint dobban meg kis szíve, mikor Lilláról volt szó. Pedig Lilla annak ellenére, hogy nagyon okos, és aranyos, hihetetlenül akaratos és dúrcás tudott lenni. Fecót ez sem érdekelte.


Egyszer azt is megtudtam, hogy esküvő is volt az óviban. Volt pap, volt fotós, volt koszorúslány, és csók is, minden ami kell. Akkor még minden rendben volt. Aztán egyszer minden megváltozott, és az én anyai szívem hihetetlenül sajnálta Fecót.



Elmentünk a Vadasparkba, és vett egy gyűrűt, hogy az Lilláé lesz. Legelső találkozás egy közös barát bulija volt, ahol Lilla nagyon csúnyán viselkedett Fecóval. Mindenkivel játszott, mindenkivel beszélt, az én kis Drágámat, pedig gyerekszámba se vette. Láttam, hogy mennyire szenved. Pedig próbálkozott és hihetetlenül visszafogott volt. Aztán táncoltak is, akkor táncolt vele Lilla, de mikor Fecó valahogy elesett és beütötte az ujját, nagyon elkezdett sírni. Nem is az ujja miatt, hanem nagyon el volt keseredve. Mikor elindúltunk, még odaadta a gyűrűt. Talán ez nem kellett volna tenni. Lilla nem szólt semmit, majd egy telefon sem érkezett. Kérdeztem is kicsit később Mónit, Lilla anyukáját, hogy mi volt.
Fecót sokáig próbáltam meggyőzni, hogy ez a dolog már nem kell hogy nyomja kis szívét. Tudatosan is, de próbáltunk Lillával nem találkozni.
Fecó is összebarátkozott új osztálytársaival, lányokkal, fiúkkal.

Egyik hétvégén mentünk édesanyámhoz, mikor Fecó megszólalt, azt hittem hátast dobok.
-Anya, azt hiszem dobtam a Lillát. Igen anya, már nem érdekel a Lilla.
Persze Koli nagyon faggatózott is, hogy ki az új , sőt ki is találta, de talán nem is ez a fontos, hiszen nem ez lesz és volt az egyetlen eset, az a legfontosabb, hogy túl tudott lépni ezen Fecóm. Kívülállók nem is gondolnák, hogy mennyire érzékeny is belülről, hisz legtöbbszőr nem ezt az oldalát mutatja.

Koli nem csinál gondot ezekből a dolgokból, ő mondta inkább örökbe fog fogadni egy kisgyereket, csak ne kelljen megnősülnie. Valcsi ellentétben az óviból 7 fiúba szerelmes. Azt hiszem lesz még elég gondunk........

Apa szülinapja

Apa 22-én lett 39 éves. Srácok már készültek a nagy eseményre, előtte nap odajöttek, hogy mikor mennek dolgozni hétfőn szeretnék vinni a pénztárcájukat, mert kinéztek apának valamit, amit meg akarnak venni. Nem kis nehézségek árán sikerült lebeszélni őket, hogy a cégnél mindent apa rendel, és mivel mindent naponta lát, jobb lenne, ha inkább elmennénk az Árkádba még munka előtt, és ott vennénk valami meglepit. Aznap apa szülinapos reggeli lustálkodása miatt csak később ment dolgozni, így elugrottunk a fiúkkal az Árkádba.

Nem volt könnyű a választás, igaz Fecó azonnak kiválasztott egy plüssmacit, ami koalának volt öltözve. Koli csak bolyongott, csak nézelődött, végül választott egy türülközőt, melyre apa neve volt belehímezve. Sajnos legjobb apa nem volt, így beérte ezzel.
Már nagyon várták a nagy eseményt este, mikor átadhatták meglepetésüket. Az ő pénzükből, az ő ajándékuk, az ő választásuk.
Apa is nagyon meg volt hatódva.

Első munkanapok

A fiukat mostanában nagyon elkezdte érdekelni a pénz. Hónapokkal ezelőtt kitalálták, hogy szeretnének nyáron a Hétpettyesben dolgozni, hogy keressenek egy kis zsebpénzt. Kezdetben 2 hónapra gondoltak, de azért rájöttek, hogy az kicsit sok lenne.

Kedden elkezdődött az első munkanapjuk, amit már nagyon vártak. Mindenféle munkát kaptak a számolástól kezdve a vevőknek csomagolásig. Azonnal kombináltak kis agyukkal, hogy az a bácsi, aki három üzletnek vásárol és két raklapnyi árut visz el, mennyit fizethet.

Feri a legjobban azon derült, mikor kijelentették, hogy apa csak telefonál, számítógépezik, ül a szobájában, és ja, persze tárgyal is. Jól elszórakoztatták a kollegákat, akiknek tetszett is, hogy mennyire helyesek, hogy 8 évesen dolgozni akarnak.

Feri kérdezte tőlük, hogy mennyit tudnak dolgozni egy kollegánkhoz képest, mondták kb a felét, így a fele pénz is megfelel nekik, így kitalálta az apjuk, hogy kapnak 300 Ft-ot óránként. Gondolta, ha szépen dolgoznak, majd kapnak még többet. Itt nem is igazán a pénzen volt a hangsúly, hanem azon, hogy nem baj, ha megtanúlják, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogyha szeretnének egy kis pénzt.

Vasárnap Kucival elmentek az állatkertbe, és ott szinte mindent szerettek volna. Érdekes, kiskorukban sosem követelőztek, most se nagyon, de a napi 5 fagyi természetes lenne. Ezt is meg kell értetnünk velük, hogy a pénzt nem szabad mindenre kiszórni. Ezért kitaláltam, hogy legközelebb előre kiszámoljuk, hogy mit veszünk egy adott helyen, mondjuk az állatkertben, azt a pénzt odaadjuk nekik, és ők gazdálkodhatnak vele, hogy mit szeretnének venni. Biztosan meglepődnek, hogy milyen hamar is el tud fogyni, ha hülyeségekre költik.

Szóval nagyon élvezték a munkát, így másnap is kimentek, és folytatni is szeretnék a jövő héten.

Nem vagyok ellene, ha tetszik nekik. Valcsika itthon maradt velem, mondták neki a srácok, hogy ő még kicsi, de nyugodjon meg, elharmadolják a pénzt, amit keresnek.

Mikor kimegyünk a céghez hétvégén, nagyon élvezik a játékot. Előkapnak egy csomó dobozt, és hatalmas bunkert építenek belőle. Órákig elvannak, a hangjukat sem hallani. Jó móka még, ha beleülnek a bevásárlókocsikba és tologatják egymást. Sokszor meggyőzik a srácokat, hogy vigyék fel őket targoncával 12 méter magasba, onnan szemlélik a világot.

Remélem kitartóak lesznek, és még sokáig mennek örömmel a céghez dolgozni, nagyon büszke vagyok rájuk. Én is sokat dolgoztam kisgyerekként, bejárhattam apuhoz a Volánba, illetve már 16 évesen képeslapot árultunk a várban. Sokkal jobban megtanultam értékelni azt a pénzt, amit én kereshettem meg. Úgy gondolom, nem hibáztak a szüleim.

Feri is mikor kicsi volt, egy évig gyűjtötte a kifújt toját, majd húsvét előtt kifestették anyukájával, és eladták a piacon. Klári mama mindig meséli, hogy kisfia a megtakarított pénzből a hugának vett egy gyerekágyat, mert megszuvasodott a régi, és meg akarta lepni, illetve anyósomat is meglepte egyszer egy farmer nadrággal akkor, mikor nagy kuriózum volt.

Volt kitől örökölniük ez a gént a srácoknak, mostmár csak a legnehezebbje jön, hogy valahogy megtanítsuk őket a pénz értékére, és hogy ha azt látják, hogy nem kell nekünk szűkölködnünk dolgokban, mégis tudják, hogy mennyit kell dolgozni azért, hogy legyen. Nem gondolom, hogy ez a mai világban könnyű feladat lesz, de megpróbáljuk.

Megszállott ördögök

Miért van az, hogy drága gyermekeimet néha teljesen megszállják az ördögök és úgy viselkednek, hogy legszívesebben a föld alá bújnék. Magyarázzuk, mondjuk nekik a dolgokat, de mintha néha a fülük botját sem mozdítanák.

Mostanában ez a köszönéssel van leginkább így. Néha teljesen elfelejtik, hogy aki bejön hozzánk annak köszönni kellene, vagy ha valahová megyünk akkor is. Illetve a megköszönés. Múltkor a Don Pepében folyamatosan figyelmeztetni kellett őket. Mit gondolhatott a pincérhölgy, mikor Fecóm kibökte.
-Alamalé!!- Semmit nem fűzött hozzá. Egy hétig nem volt PS3. Azóta úgy köszönnek, mint a kisangyal, jól össze is haverkodtak vele. De néha máshol nem.

Vasárnap Kuci, Koli keresztanyja vitte el őket az állatkertbe a barátnője kislányával. Kucit imádják, szerencsére azért nagyrészt aranyosak nála is, csak tudják, hogy mikor vele vannak, néha teljesen megbuggyanhatnak és nem fogadnak szót. Ma is ő vigyázott rájuk egy órát, míg Mariann ide nem ért. Kuci mondta neki, hogy ő a felmentő sereg, mert nem bírt velük, miután elment, átváltoztak, mint a kisangyalok, jókat játszottak, és Mariann el volt ájulva tőlük. Sajnos feszegetik a határokat, és tudják, kivel meddig mehetnek el. Ha ők teszik a kezdő lépést, a másik rég elveszett.

Valcsika tánca

Két éve nyáron láttam meg egy hírdetést a nők lapjában, melyben a Madách Musical Tánciskola toborzott óvodásokai is csapatukba. Gimnasztikai előkészítővel kezdenek a kicsik, gondoltam az én még nem öt éves kislányomnak ez nagyon fog tetszeni. Tánctanáruk Péter bácsi, akiről mint később kiderült ovóbácsi is. Első évben alig voltak a csapatban, hetente kétszer jártak táncolni. Decemberben megörvendeztettek bennünket kis előadásukkal, mely a Stefánia palotában volt, és a nagyok között hatalmas sikert arattak. Mi csak pingvintáncnak hívtuk az előadást.

Pingvintánc

Sajnos a tánciskola hamar rájött, hogy kevesen vannak, és felvételt hírdetett, melynek köszönhetően hamar megduplázódott a létszám. Mi, akik már fél éve ide jártunk, kicsit hőzöngtünk is, mert se szó, se beszéd, egyszercsak a jól bevállt csapat óráján megjelent 10 új jövevény. Kezdődhetett teljesen előröl az egész nevelés. Lassacskán kezdtük megszokni, de már nem olyan volt, mint régen. Péter bácsi idegesebb is volt, szigorúbb is lett, és sokszor előfordult, hogy kisgyerekek nem akartak táncolni menni, vagy sírva jöttek ki az óráról. Ebben a félévben az előadás a Thália Színházban volt, és tiroli táncot adtak elő.

Tiroli csapat

A tánc előtt nagyon elgondolkoztam, hogy folytatjuk-e, de Valcsi végül az igen mellett döntött. Sajnos az előző hagyományokhoz híven, szeptembertől újra újak jöttek, akik már nagyon kilógtak a csapatból. Lányaink már egy éve jártak, mindenki elmúlt öt éves. Az újak közül sokan kisebbek voltak. Tetézte a hangulatot, hogy Péter bácsi megbetegedett és hosszú hónapokra más vette át az oktatást. Kezdetben odatoltak valakit, aki képtelen volt 20 kisgyereket fegyelmezni, hosszas közbenjárásra kaptuk meg Barbi nénit, aki már képes volt összefogni a csapatot, de neki sem volt elég ideje egy rendes előadást összehozni. A gyerekek állatjelmezben hancúroztrak a földön, a tánchoz még csak köze sem volt, de mit is várhattunk volna, hiszen az újak semmit nem tudtak, csak rendetlenkedni.

Állatok vonaglanak

Szerencsére januárra Péter bácsi teljesen felépült, és kezdte az oktatást, de valahogy nagyon megváltozott. A gyerekek már nem rajongtak a táncért, sokat veszekedett velük, főleg mikor elkezdtek az előadásra készülni. Szerencsére valahogy még időben sikerült vele beszélgetnem, és attól kezdve teljesen megváltozott. Előtte már volt olyan is, hogy Valcsi jött ki sírva, pedig nekem a tervem az volt, hogy élvezze ezt az egészet, és ne utáltassák meg vele a táncot.

Az előadáson nagyon aranyosak voltak. Revűtáncosnőket alakítottak, itt már azéret felfedezhető volt valami, amit tanúltak.

Revütáncosok

Sokat hezitáltam a folytatáson, mert szeptembertől egy komolyabb év következne, két óra balett, két óra musical. Valcsin láttam, hogy kezdi végre egyre jobban élvezni, de mikor hazajöttünk, és ő közölte, hogy Barbinéni lesz az új tánctanára, és ő mennyire szeretné folytatni teljesen meggyőzött. Ha nem is lesz Drága kislányom táncos, de nagyon jót tesz neki ez a mozgásforma.

Reggeli az ágyban

Reggel apró neszekre ébredtem. Valaki becsukta a hálószobánk ajtaját, majd a konyhából hallottam a hangokat, majd újra nyílt az ajtó, és megjelent három Kisdrágánk, tálcákkal, rajta szendvicsek, túró rudik és 2 kávé.
- Jó reggelt, itt a reggeli! -ezzel leptek meg mindet.

Roppant édesek voltak, de azért ennek volt előzménye is az előző este. Azért úgy érzem néha hat a hegyibeszéd. Néha nagyon elkanászodnak, ilyenkor kicsit rájuk kell hatni, és újra kisangyallá válnak. Éppen vacsorát készítettem, sorra kapták a tányérokat, mikor Valcsi nyávogó, számonkérő hangon kérdezte, hogy ő végre mikor kapja már meg az övét. Éppen nem voltam jó passzban, így válaszoltam is neki, hogy a számonkérés helyett inkább megköszönhetné, hogy milyen aranyos anyukája van, és esetleg elgondolkodhatna, hogy engem még sosem hallott nyávogni, pedig még nem voltam első. Mikor mentek aludni Kolim nadrágzsebéből véletlenül kiszórtam egy marék apró kavicsot, nem voltam elájulva, főleg mondta, hogy valamelyik osztálytársának akart csapdát készíteni.
- Hát Kolim, nekem sikerült csapdát készítened. -szedhettem össze az apró darabokat. Azt hiszem ez nem az én napom volt, mondtam is nekik a magamét. A dolgokat a legjobban az tétézte, hogy lejöttem a nappaliba és körülnéztem. Lehívtam őket, és leültettem a fotelba, és mondtam nekik, nézzék csak végig, míg ahelyett, hogy végre én is leülhetnék, miként pakolom el Valcsika ledobott görkorilyát, pulcsiját, szétszórt könyveket, több századszól szétugrált ülőgarnitúrát, földre ledobott túrórudi papírokat. Nagyon meg voltak szeppenve, főleg mikor véletlenül még azt otthagyott poharukból kiloccsantottam a vízet is. Nem veszekedtem, csak próbáltam érzékeltetni velük a nemtetszésemet. Nem hiszem, hogy elvárhatatlan dolog a túrórudipapír szemétbe vándoroltatása, nem ahol eszem otthagyom.
Hát igen, kapcsoltak, és próbáltak nagyon a kedvemben járni a reggelivel, még mondták is, hogy szeretnék, ha jó kedvem lenne. Hát sikerült. Igaz tegnep tényleg ingerültebb voltam, talán azért néha nálam is megérthető.
De a közös összefogással elkészített reggeliért megérte.

Kiscicák születtek

Mikor kisgyerekek voltunk nővéremmel, volt egy nagyon aranyos cicánk, Tigrincs. Sok szép emlékem fűződik hozzá, tíz éven át volt családtag nálunk. Mivel szüleimnek Budatétényben volt egy kertjük, ahol most nővéremékkel élnek, Tigit minden nyáron kivittük oda. Ősszel visszaköltözött velünk a lakásunkba, sokszor pedig kocsival vittük ki. Még azt is nagyon élvezte. Befeküldt édesapám nyakába, ott töltötte a kivezető utat. Sok-sok nyáron örvendeztetett meg bennünket kiscicák élményével, amit még a mai napig nagyon szeretek újra átélni. Nem vagyok egy macskabolond, éppen ellenkezőleg, de a kisciciák minig olyan édesek.
Nővéreméknél is van három macska, Marci, aki apu kandúrmacskája, Füli, aki Klaudiáé, és Maffin, aki egy árva kidobott macsek, egyszercsak előkerült, ő Líviáé.
Édesanyám a Szempont Alapítvánnyal ment éppen táborozni egy hétre, mi pedig épesapámmal és nővérem családjával készítettünk neki meglepetést, mire hazajött. Fiúk kifestették a konyhát, Anitával pedig két napig teljesen kitakarítottunk mindent. Sokszor szeretnénk anyunak segíteni, de ő nem engedi, pedig szegénykém a tompánlátó szemével alig lát, és mégis mindent szeretne csinálni. Szóval Feri feglalkozott a skacokkal, mi Valcsival elmentünk Budaténybe. Gondoltam Aou ne aludjon egyedül, Valcsikát pedig ne kelljen ide-oda ráncigálni, aludjon ott. Nem is gondoltam milyen csodálatos élményben lesz része. Füli cica világrahozott 4 kiscicát és abból kettőt Valcsi is végignézett. Nagy élmény volt, olyan édesen mesélte mit látott. A cica nagyon igényelte az emberi jelenlétet, mikor éjszaka a 4. kicsi született, felébresztette nővéreméket, és majdnem a hálóban szülte meg a picit. Nagyon aranyos anyukaként viselkedig, és mind a négy kicsi nagyon egészséges.