Valcsika tánca

Két éve nyáron láttam meg egy hírdetést a nők lapjában, melyben a Madách Musical Tánciskola toborzott óvodásokai is csapatukba. Gimnasztikai előkészítővel kezdenek a kicsik, gondoltam az én még nem öt éves kislányomnak ez nagyon fog tetszeni. Tánctanáruk Péter bácsi, akiről mint később kiderült ovóbácsi is. Első évben alig voltak a csapatban, hetente kétszer jártak táncolni. Decemberben megörvendeztettek bennünket kis előadásukkal, mely a Stefánia palotában volt, és a nagyok között hatalmas sikert arattak. Mi csak pingvintáncnak hívtuk az előadást.

Pingvintánc

Sajnos a tánciskola hamar rájött, hogy kevesen vannak, és felvételt hírdetett, melynek köszönhetően hamar megduplázódott a létszám. Mi, akik már fél éve ide jártunk, kicsit hőzöngtünk is, mert se szó, se beszéd, egyszercsak a jól bevállt csapat óráján megjelent 10 új jövevény. Kezdődhetett teljesen előröl az egész nevelés. Lassacskán kezdtük megszokni, de már nem olyan volt, mint régen. Péter bácsi idegesebb is volt, szigorúbb is lett, és sokszor előfordult, hogy kisgyerekek nem akartak táncolni menni, vagy sírva jöttek ki az óráról. Ebben a félévben az előadás a Thália Színházban volt, és tiroli táncot adtak elő.

Tiroli csapat

A tánc előtt nagyon elgondolkoztam, hogy folytatjuk-e, de Valcsi végül az igen mellett döntött. Sajnos az előző hagyományokhoz híven, szeptembertől újra újak jöttek, akik már nagyon kilógtak a csapatból. Lányaink már egy éve jártak, mindenki elmúlt öt éves. Az újak közül sokan kisebbek voltak. Tetézte a hangulatot, hogy Péter bácsi megbetegedett és hosszú hónapokra más vette át az oktatást. Kezdetben odatoltak valakit, aki képtelen volt 20 kisgyereket fegyelmezni, hosszas közbenjárásra kaptuk meg Barbi nénit, aki már képes volt összefogni a csapatot, de neki sem volt elég ideje egy rendes előadást összehozni. A gyerekek állatjelmezben hancúroztrak a földön, a tánchoz még csak köze sem volt, de mit is várhattunk volna, hiszen az újak semmit nem tudtak, csak rendetlenkedni.

Állatok vonaglanak

Szerencsére januárra Péter bácsi teljesen felépült, és kezdte az oktatást, de valahogy nagyon megváltozott. A gyerekek már nem rajongtak a táncért, sokat veszekedett velük, főleg mikor elkezdtek az előadásra készülni. Szerencsére valahogy még időben sikerült vele beszélgetnem, és attól kezdve teljesen megváltozott. Előtte már volt olyan is, hogy Valcsi jött ki sírva, pedig nekem a tervem az volt, hogy élvezze ezt az egészet, és ne utáltassák meg vele a táncot.

Az előadáson nagyon aranyosak voltak. Revűtáncosnőket alakítottak, itt már azéret felfedezhető volt valami, amit tanúltak.

Revütáncosok

Sokat hezitáltam a folytatáson, mert szeptembertől egy komolyabb év következne, két óra balett, két óra musical. Valcsin láttam, hogy kezdi végre egyre jobban élvezni, de mikor hazajöttünk, és ő közölte, hogy Barbinéni lesz az új tánctanára, és ő mennyire szeretné folytatni teljesen meggyőzött. Ha nem is lesz Drága kislányom táncos, de nagyon jót tesz neki ez a mozgásforma.