Reggel apró neszekre ébredtem. Valaki becsukta a hálószobánk ajtaját, majd a konyhából hallottam a hangokat, majd újra nyílt az ajtó, és megjelent három Kisdrágánk, tálcákkal, rajta szendvicsek, túró rudik és 2 kávé.
- Jó reggelt, itt a reggeli! -ezzel leptek meg mindet.
Roppant édesek voltak, de azért ennek volt előzménye is az előző este. Azért úgy érzem néha hat a hegyibeszéd. Néha nagyon elkanászodnak, ilyenkor kicsit rájuk kell hatni, és újra kisangyallá válnak. Éppen vacsorát készítettem, sorra kapták a tányérokat, mikor Valcsi nyávogó, számonkérő hangon kérdezte, hogy ő végre mikor kapja már meg az övét. Éppen nem voltam jó passzban, így válaszoltam is neki, hogy a számonkérés helyett inkább megköszönhetné, hogy milyen aranyos anyukája van, és esetleg elgondolkodhatna, hogy engem még sosem hallott nyávogni, pedig még nem voltam első. Mikor mentek aludni Kolim nadrágzsebéből véletlenül kiszórtam egy marék apró kavicsot, nem voltam elájulva, főleg mondta, hogy valamelyik osztálytársának akart csapdát készíteni.
- Hát Kolim, nekem sikerült csapdát készítened. -szedhettem össze az apró darabokat. Azt hiszem ez nem az én napom volt, mondtam is nekik a magamét. A dolgokat a legjobban az tétézte, hogy lejöttem a nappaliba és körülnéztem. Lehívtam őket, és leültettem a fotelba, és mondtam nekik, nézzék csak végig, míg ahelyett, hogy végre én is leülhetnék, miként pakolom el Valcsika ledobott görkorilyát, pulcsiját, szétszórt könyveket, több századszól szétugrált ülőgarnitúrát, földre ledobott túrórudi papírokat. Nagyon meg voltak szeppenve, főleg mikor véletlenül még azt otthagyott poharukból kiloccsantottam a vízet is. Nem veszekedtem, csak próbáltam érzékeltetni velük a nemtetszésemet. Nem hiszem, hogy elvárhatatlan dolog a túrórudipapír szemétbe vándoroltatása, nem ahol eszem otthagyom.
Hát igen, kapcsoltak, és próbáltak nagyon a kedvemben járni a reggelivel, még mondták is, hogy szeretnék, ha jó kedvem lenne. Hát sikerült. Igaz tegnep tényleg ingerültebb voltam, talán azért néha nálam is megérthető.
De a közös összefogással elkészített reggeliért megérte.
- Jó reggelt, itt a reggeli! -ezzel leptek meg mindet.
Roppant édesek voltak, de azért ennek volt előzménye is az előző este. Azért úgy érzem néha hat a hegyibeszéd. Néha nagyon elkanászodnak, ilyenkor kicsit rájuk kell hatni, és újra kisangyallá válnak. Éppen vacsorát készítettem, sorra kapták a tányérokat, mikor Valcsi nyávogó, számonkérő hangon kérdezte, hogy ő végre mikor kapja már meg az övét. Éppen nem voltam jó passzban, így válaszoltam is neki, hogy a számonkérés helyett inkább megköszönhetné, hogy milyen aranyos anyukája van, és esetleg elgondolkodhatna, hogy engem még sosem hallott nyávogni, pedig még nem voltam első. Mikor mentek aludni Kolim nadrágzsebéből véletlenül kiszórtam egy marék apró kavicsot, nem voltam elájulva, főleg mondta, hogy valamelyik osztálytársának akart csapdát készíteni.
- Hát Kolim, nekem sikerült csapdát készítened. -szedhettem össze az apró darabokat. Azt hiszem ez nem az én napom volt, mondtam is nekik a magamét. A dolgokat a legjobban az tétézte, hogy lejöttem a nappaliba és körülnéztem. Lehívtam őket, és leültettem a fotelba, és mondtam nekik, nézzék csak végig, míg ahelyett, hogy végre én is leülhetnék, miként pakolom el Valcsika ledobott görkorilyát, pulcsiját, szétszórt könyveket, több századszól szétugrált ülőgarnitúrát, földre ledobott túrórudi papírokat. Nagyon meg voltak szeppenve, főleg mikor véletlenül még azt otthagyott poharukból kiloccsantottam a vízet is. Nem veszekedtem, csak próbáltam érzékeltetni velük a nemtetszésemet. Nem hiszem, hogy elvárhatatlan dolog a túrórudipapír szemétbe vándoroltatása, nem ahol eszem otthagyom.
Hát igen, kapcsoltak, és próbáltak nagyon a kedvemben járni a reggelivel, még mondták is, hogy szeretnék, ha jó kedvem lenne. Hát sikerült. Igaz tegnep tényleg ingerültebb voltam, talán azért néha nálam is megérthető.
De a közös összefogással elkészített reggeliért megérte.
Jaj, Vali!
VálaszTörlésEz olyan kedves és emberi történet! Persze, "nyavalyások", hogy mindent széthagynak (ahogy az enyéim is), de igazán büszke lehetsz rájuk, hogy így végiggondolták a dolgot és ennek ilyen aranyos jelét is adták!
Puszi,
Szilvi