Szerencsére már második éve, hogy 25-ét teljesen szabaddá tudjuk tenni, és csak mi ötösben ünnepelhetünk. Ez azért is jó, mert nem kell sehova rohanni, és ezen a napon végre mi ajándékozhatjuk meg egymást. Mivel 24-én annyi ajándékot kapnak gyerkőceink, így hozzánk nem ezen a napon jön a Jézuska. Igaz idén reggel hozott a fa alá egy aprócska meglepcsit, és egy levelet, hogy erre is járt, és jön még, csak viselkedjenek nagyon szépen az ünnepek alatt.
Hát igen, erre a kis levélkére nagy szükség volt az emlékezete előző évi karácsony miatt. Drága jó gyerekeink nagyot alkottak év közben, és karácsonykor sem sikerült problémamentessé tenniük az ünnepet, így Feri úgy határozott, hogy kicsit váratni fog magára a mi Jézuskánk. Igazán nem történtek olyan nagy dolgok, csak próbálgatták szárnyaikat. Köszönések sorra elmaradtak, ülni és normális módon enni egy asztalnál egyik ünnep alatt sem sikerült és még a karácsonyi versmondás alatt is összebalhéztak. Érdekes, mert ez nem igazán jellemző rájuk, de legyen szó húsvétról, névnapról, szülinapról, mikulásról, karácsonyról, anyák napjáról, valamit mindig alkottak. Persze a 24-i éjszakár tavaly végigbőgtem, de tényleg lépnünk kellett, hogy ezek a meghülyüléseik elmaradjanak. 25-én lejöttek, és nem találtak semmit a fa alatt. Kicsit meglepődtek, mi pedig elmondtuk nekik, hogy nem várunk annál többet, mint ahogy 3 évesen már tudtak viselkedni. Aztán következett a reggeli. Kértem segítsenek, még az egyik meg is jelent, de pár percre rá ő is eltűnk. Ferivel gondoltuk, ha harc, legyen harc. Mi leültünk reggelizni, nekik meg mondtuk, hogy csak az jöhet, aki segített, de mivel ők fülük botját sem mozdították, majd megreggeliznek, mikor mi végeztünk. Ekkor mi már jókat derültünk magunkban, mert tudtuk, hogy ha most nem vagyunk erősek, lesöpörnek minket. Már ők is kezdték kapisgálni a dolgokat, és azt hiszem még idejében léptünk. Az elkövetkezendő 1 hétben mintha kicserélték volna őket. Természetes volt, hogy egy családként nem mindent anya csinál, normálisan ettek, és viselkedtek a családi bulikon is. Próbáltak vitamentesen játszani, és odáig fajult a dolog, hogy mikor egyszer mentünk valahová, hozták és felsegítették a kabátomat. Presze azért ez egy egyedi eset volt csak. 30-án láttuk elérkezettnek az időt, hogy Jézuska meghozza nekik a PS3-at. Nem mondom és nem is akarom, hogy tökéletes gyerekeim legyenek, és mindig úgy viselkedjenek, ahogy kell, de azért minimális elvárásaink lehetnek. Ami egy 7-8 éves kisgyereknél még jópofa, az már egy 9-10 évesnél neveletlenség és bunkóság. Érdekes, 2009-ben már nem voltak ilyen problémáink, Mikulás sem akasztófás verset hallgathatott, a nagyszülők is élvezhették a karácsonyi előadást, és nem a lökdöződét, "most én jövök"-öt kellett hallgatniuk, és jóhangulatú, nem asztalalatt mászkálós ünnepi vacsoráink voltak.
Visszatérve a mostani karácsonyra, Jézuska már nagyon várta, hogy jöhessen, és jött is. Apróságok mellett egy kis levélke is volt újra, melyben közölte Jézuska, hogy az ajándék nem fér el a nappaliban, a pincében található. Nagyon örültek a pingpongasztalnak, azonnak használatba is vették. A korikat is kipróbálhattuk, mert elmentünk az Ice Centerbe, és koriztunk 2 órát. Valcsika azonnal siklott a jégen, nemhiába görkorizik, míg Koli lelkesen gyakorolt, Fecó pedig, mikor meglátta, hogy Valcsi milyen ügyes, kiakadt, hogy nála hogy lehet valaki jobb. 45 perc után abba is hagyta. Gondoltuk majd elvisszük oktatásra és ő is megtanul.
26-án újra közös nagycsaládos ünneplés volt, így nagyon kellemesen és gyersan elteltek a pihenőnapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése