2010. január 24., vasárnap

Büszkeség

Próbálok gyerekeimnél sosem felállítani rangsort. Szerencsére azért tesznek is róla, hogy ki ebben, ki abban jobban teljesítsen. Mióta megszülettek, mindent Fecó csinált hamarabb, Koli követte őt, de most eljött az a pillanat, hogy van olyan dolog, amiben teljesen egyformák.
Sokan csodálkoztak, miért adom őket egy osztályba. Nálunk ez nem lehetett kérdéses, mert az a láthatatlan szeretet, ami kettejük között van, és az a bizonyos kapocs, ami már a hasamban megvolt bennük még sokáig elválaszthatatlan lesz.
Ez a kapocs szerencsére nem azt jelenti, mint amitől sok ikres anyuka fél, hogy a gyerekei sosem lesznek egymás nélkül képesek önálló életet élni. Nálunk ez azt jelenti, hogy mindkettőnek megvan a saját kis egyénisége és amennyire csak lehet, húzzák egymást előre láthatatlanul.
Réka néni kért tőlünk első év elején egy jellemzést a gyerekekről. Bemásolom egy részét, nagyon ide illik:
"Érdekes módon Fecó az érzékenyebb kettejük közül, de ezt a külvilág felé nem akarja megmutatni. Pozitívan egészítik ki egymást, ebben közrejátszik természetesen az is, hogy Kolos jól tűri Fecó dominanciáját. Kolos nem hivalkodik a tudásával, míg Fecó igen, bár mindketten tudják ugyan azt. A feladatmegoldásokra Kolos sokkal jobban odakoncentrál, precízebb, míg Fecó figyelme gyakran elkalandozik, és képes hamar összecsapni a feladatokat. Fecó vezető egyéniség, míg Kolos együttműködő a csapatban, így érdemes inkább Fecót megfogni fegyelmezéskor.
Két különböző egyéniségük ellenére érdekes módon mindkettő segíti a másikat. Míg Kolos higgadtságra, úgy Fecó vagányságra ösztökéli testvérét. Igazságérzetük mindkettejüknek nagyon fejlett, szeretik megmondani a társaiknak, hogy kinek mit szabad, Fecó azt is, hogy ki mit csináljon."

Hát igen, ez nagyon fontos kettejük között, hogy pozitívan egészítik ki egymást. Kezdetben Fecó szerzett mindig pár %-al jobbat, ez Kolit arra ösztönözte, hogy precízségét előássa, így sikeresen elérte, hogy másodikban az összes év végi dolgozatot szinte hibátlanul teljesítette, míg Fecónap becsúszott pár ponttal kevesebb a nemfigyelés miatt. Persze ez nem a nemtudást tükrözte, hanem figyelmeztette, hogy próbáljon ne felületes maradni. Mindig drukkolunk, hogy jól sikerüljenek a dolgok nekik, de valahogy szülői örömünk előtör, ha Koli lepipálja Fecót. (A későbbiekben ezért majd Fecótol elnézést kérünk, de hát őt így lehet ösztönözni, Koliról pedig sosem felejtjük el, milyen kis piciként indult el az ő élete. Igaz visszagondolva, az Apgar értéke már születéskor is neki volt jobb 8-9, annak ellenére, hogy fele akkora súlya volt.)
Fecó a sportokban próbál eredményes lenni, kűzd és szorgalommal hajt céljai eléréséhez, ez Kolinak hiányzik. Ha ő nem akar, képes a focipályán zsebretett kézzel sétálni, és utána morogni, hogy neki nem passzol senki. Igaz múltkor a csapat 6 góljából 5-öt Fecó, egyt Koli lőtt. Már ez is eredmény. Mikor Fecó pedig panaszkodott, hogy nincs kedve kimenni az udvarra, mert néha sokan támadnak rá, Koli mondta, ne izguljon, majd ő megvédi. Kolit mindenki elfogadja, míg Fecó kűzd. Ő nem elégszik meg a csapattag szerepével, ő főnök típus, de hát ebben az osztályban több dudás van egy csárdában. Kezdek rájönni, had vívja meg maga kis harcát.
A lényeg, hogy nagyon büszke voltam, mikor mindkettejük bizonyítványát olvastam, és nem kellett, mint év végén Kolimat vígasztalnom az egyetlen német Jól megfelelt miatt, idén erre is ráfeküdtünk. Matematikából mindketten dicséretet is kaptak, Fecónál még az órai aktivitást is kiemelte Réka néni, és mikor megkapta Koli a bizonyítványt mondta neki, hogy ha így halad, év végén is kitűnő lehet.
Zárszóként magamra is büszke vagyok egy kicsit. Rákerestem a nevemre a Google-n és kiadott egy cikket, melyben szerepelt egy képem, ami a vizsgaképem volt, és kiállították Esztergomban.

Becserkészték a természetet
2009. december 1.
A Pillanat Művészei IV. címmel december 1-jén természetfotó kiállítás nyílik az esztergomi Dobó Galériában. Hivatásos fotográfusok irányításával tovább folytatódik a Canon, Nikon és Olympus professzionális természetfotó kurzus.



Gecse Valéria: Ének az esőben

A december 31-ig megtekinthető kiállítás művészi alkotásait már a nyolcadik, a kilencedik, a tízedik és a tizenegyedik kurzus sikeresen vizsgázott hallgatói készítették. Az alkotások elsősorban Magyarország természeti szépségeinek egy-egy pillanatát örökítik meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése