Koli újra lécen

Túlesve már egy lábtörésen izgatottan vájuk az újabb síelést. Kicsit tartottam Kolimtól, nehogy bepánikoljon a lejtő telején, így megszerveztem, hogy a Fogarasi síiskolában gyakorolhasson. Izgatottan próbálta a lécet és a cipőt, azért láttam rajta, hogy kicsit ő is izgul. Mielőtt elindultunk, mondta vigyünk könyvet is, majd ő elolvasgat. Nagyon aranyosan túltette magát a félszen, és olyan ügyesen síelt egész órán, hogy a fiú mondta, bárhol jöhet velünk. Mielőtt eltörte a lábát, akkor is ő volt a legügyesebb, de szerencsére nem felejtett. Nem úgy mit Valcsi, mikor Feri legközelebb őt is elvitte, lehet, hogy csak a rossz lécnek volt köszönhető, de bénázott rendesen. Nem baj, majd a pályán viríthat. Klassz dolog, hogy ilyen lehetőségek adódnak, már az első havas síelés előtt itthon megtanúlhatnak gyerekek, felnőttek síelni. Nekem nem volt ilyen lehetőségem, sajnálom is, így mikor kimegyünk próbálom oktatóval finomítani amatőr sítudásomat, melyet 6 évig hanyagoltam is a gyerekek miatt.