Mostanában folyamatos téma nálunk, ki mit sportoljon. Szerencsére szeretnek sportolni, ki is használjuk minden alkalmat, mikor lehetőségünk van rá. Mi is csapongunk, hol ide, hol oda, gondolom ez még a tanácstalanságunkból ered. Kolinál inkább a csapatsportok helyett valamilyen egyénibb dologra gondoltunk, szóba került a pingpong és a vívás is. Valahogy ezekért nem lelkesedett. Kolim érdekes, csinál mindent, de a lelkesedés sehol nem volt fellelhető.
Fecónál felkerült a porondra a kézi, talán ez volt, amire azt mondta, szívesen csinálná ő is. Igaz én tartanék ettől, azért az ő erőnléte és testi adottságai megkérdőjeleződnek.
Egy hónapja itthon apjával fojamatosan karatézni próbál. Ez volt az első, mikor szikrát láttunk a szemében. Lehet, hogy ez összefüggésbe hozható az iskolában ellenséges csapatba tartozó Gergővel, aki karatézik. Talán Koli látja, hogy ők hasonló alkatúak, és Gergő simán lenyomja őket. (Csak megjegyzésképpen: attól nem vagyok elhalva, hogy nem azt súlykolják elsőre a gyerekek fejébe, hogy az itt szerzett tudást nem használjuk ki, illetve földön fekvőt nem rúgunk.)
Feri felíratta Kolival az iskolai időpontokat, de Mariann által találtunk egy másik helyet is, amit mások tanácsára jobbnak tartottunk választani.
Kolcsit szerdán elküldtük edzésre, nagyon édes volt. Kis precizitásával próbálta a feladatokat csinálni. Az edző is szimpatikus volt, nagyon odafigyelt mindenkire, és olyan játékosan vezette le az órát, hogy nagyon élvezték a gyerekek. Koli olyan izgatott volt, még óra után is, és rögtön kérdezte, mikor jöhet megint.
Úgy néz ki, kiválasztott magának egy sportágat, mejd meglátjuk mi sül ki belőle.
Este édesen közölte velünk, hogy ő itt szeretne velünk aludni. Persze elleneztem, erre kérte, lejöhet-e ha felébred. Persze erre igent mondtam. 5 perc múlva le is jött, hogy akkor ő felébredt, mert rosszat álmodott. Édes hármasban telt az éjszakánk, mit ne mondjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése