Egy éve még nem lelkesedtünk nagyon az iskoláért, mára Valcsikám talán beérett ahhoz, hogy szeptemberben az iskolapadba kerülhessen. Eljött a nagy nap, az első iskolakóstoló, és ő készült. Készült, és már nagyon várta, hogy ott legyünk. Először folyton arról faggatott, hogy ő tényleg a-s lesz-e, mit a fiuk. Hozta a tolltartóját, kistáskát, ennivalót. Attól is el volt ájulva, hogy gyalog megyünk és nem kocsival. Mikor végeztek, gondolom számukra sokkal érdekesebb 2 órával, mint mi szülők, nagy örömmel újságolta, hogy mennyi kisgyereket ismer már a táncról és a varázsoviból is, és, hogy mennyi dicsérő matricát kapott, szerinte ő a legtöbbet. Azért gondolom mindenki ezt mondhatta otthon, de azért kedvet kell kapjanak. Miután kis barátnőjével közösen sétáltunk haza, az egész napot együtt tölthették örömükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése